Nem sok szavunk lesz 2014-ben?

Egy-két mandátumra lesz befolyása a határon túli magyaroknak a 2014. évi magyarországi parlamenti választáson, ezt olvashatjuk a Szigetvári Viktor–Vető Balázs szerzőpáros Átbillenteni, Visszeszerezni, Meghódítani című tanulmányából.

Az alábbiakat írják a szerzők:

A határainkon túl élő, magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati erejét az új rendszer erősen diszkontálja. Szavazataik nemcsak a listás szavazatokkal együtt versenyeznek a maximum kilencvenhárom listás mandátumért, hanem az összes győztes és vesztes töredékszavazattal is, amelyek volumene nagyságrendileg nem tér el az összes listás szavazat darabszámától. Ennek következtében az új rendszer majdnem megfelezi az amúgy is csak egy szavazattal rendelkező határon túliak politikai befolyását, összességében egy-két mandátumra korlátozva azt.

Mielőtt rátérnék a fenti néhány sor kivesézésére, fontosnak tartom megjegyezni, hogy Vető Balázst nem ismerem, de Szigetvári Viktort igen. És nemcsak én, hanem nagyon sokak ismerik azok közül, akik a politika világában mozgolódnak, ugyanis a 2002-es MSZP-s kampánycsapat oszlopos tagjaként, illetve a 2006-os kampány vezetőjeként komoly tekintélyre tett szert. Tehát az írás nem egy szobatudósi írás, hanem nagy tapasztalat van mögötte. Természetesen egy választási győzelem után kormányzás következik, amely vagy sikeres, vagy sikertelen, illetve ami még rosszabb, kudarcos. És a 2002-es sikert követő két baloldali kormányzati ciklus nem volt sikertörténet. Nagyon sokan még ma is, 10 év távlatából felteszik a kérdést, hogy mi lett volna, ha 2002-ben marad a Fidesz, marad az Orbán Viktor vezette kormány. De  történelmietlen ez a kérdésfelvetés, ahogy az is történelmietlen, hogy mi lett volna, ha a Románia szempontjából hasonlóan fontos vízválasztó eseményen, a 2004-es államelnöki választáson nem Băsescu nyer, hanem Adrian Năstase. Nem tudhatjuk, mi lett volna akkor, de egy biztos: az erdélyi autópálya készen lenne, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy két cikluson keresztül az RMDSZ kormányon maradhatott volna.

De visszatérve írásom tematikájához, akit érdekel a tanulmány, az alábbi címen elolvashatja, és remélem, hogy az erdélyi politológusok, elemzők hasonlóan részletes és alapos tanulmányokban dolgozzák fel a romániai választásokat is, illetve jelzik előre a politika mozgásterét, mert ígérem, hogy azokat a tanulmányokat majd elejétől a végéig átolvasom.

Még nem volt időm ezt a 100 oldalas tanulmányt végigolvasni, de a pdf fájl keresőjébe a határon túli kifejezést beírva kibányásztam a ránk vonatkozó passzusokat. Ami a lényeg, hogy a szerzők 300 ezer határon túli magyar szavazóval és 50%-os részvétellel modellezve jutottak el oda, hogy 1-2 mandátumban határozzák meg beleszólásunk mértékét a 2014-es magyarországi parlamenti választásokon.

Remélem, nem lesz igazuk, és amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy bízom benne, csak Erdélyből több mint 150 ezren leadják majd szavazatukat 2014-ben a magyarországi parlamenti választáson, és azt is remélem, hogy ha nem is olyan erőteljes mértékben, mint ahogy a 20 milliós Romániában történik választásról választásra, de egyfajta mérleg nyelve szerepet be tud majd tölteni a határon túli (erdélyi) magyarság az anyaországi politikában is.

Felvetődik a kérdés, hogy mire alapozom álláspontomat, miért gondolom, hogy nagyobb lesz a beleszólásunk, mint egy-két mandátum. Szerintem nem biztos, hogy stimmel a 150 ezres leadott szavazatszám (amire a szerzők is megjegyezték, hogy hipotetikus szám), mert bár a modellezéssel, tehát azzal a kalkulussal, hogy a szavazatból hogyan lesz mandátum, biztos nincs hiba, a kiindulási alappal, tehát a szavazatszámmal azonban már lehet, ugyanis van néhány dolog, ami még ismeretlen. Először is nem tudjuk, hogy az előzetes regisztráció bevezetése esetén miként alakul az anyaországi szavazatok száma. Másodsorban még azt sem tudjuk, hogy a határon túliak miként adják le szavazatukat: levélben, konzulátuson. Ha levélben adják le, akkor az hogyan is történik, mert ha a határon túli magyaroknak hosszabb időszak áll rendelkezésre voksuk levélben való leadására, akkor nekem meggyőződésem, hogy a szavazati arány esetükben magasabb lesz, mint az anyaországi.

Egy szavazáson való részvétel azonban levélben vagy személyesen nem gépies művelet. Ha nem lesz az anyaországi pártoknak üzenete a határon túliak felé, illetve ha a Fidesznek lesz, de a legutóbbi önkormányzati választáson alaposan lejáratódott EMNP-s szabadcsapatokkal akarja közvetíteni, akkor biza nem jönnek be az előzetes számítások.

Nem tudom, mennyire van a fentiekkel összefüggésben, de elmesélek egy történetet. A 2009-es romániai elnökválasztás napján azzal voltak tele a romániai hírtelevíziók, hogy a nemzetközi ismertségű, EP-képviselő Gigi Becali kiült Băsescu kampányközpontja elé, és délután kettőtől este 8-ig szidta Băsescut. A politikusok jöttek, szavaztak, mosolyogtak, de hát ez unalmas egész nap. Ezért húszpercenként adták élőben Becalit Băsescu kampányközpontja elől, és ő már mondta is a Băsescut mocskoló keresetlen szavait. Adták is a hírtévék, mert az ingyencirkusz növeli a nézettséget. Băsescuék nem hajtották el a kapujuk elől, ugyanis akarva-akaratlanul nekik dolgozott Becali, kiváló eszköz volt a Băsescu szavazótáborának gerincét képező, lassan mozduló városi-értelmiségi szavazótábor felcsigázására, felhergelésére. Nem jöttök szavazni, majd nyer a Becali által támogatott Geoană. És a városiak, az értelmiségiek az este végére oly nagy számban mentek el szavazni, hogy a biztos befutónak tartott Mircea Geoană nem lett államelnök. Gigi Becali csak egy van, de  az erdélyi magyar szavazó felidegesítésére kiválóan alkalmas politikusból van egypár. Közreműködésükkel garantált a meglepetés a közreműködésüket igénybe vevő magyarországi pártoknak.

Tehát én azt mondom, hogy a határon túli, így az erdélyi magyar szavazatok sorsáról sem tudhatunk még semmi biztosat, és ha valakinek kétsége lenne arról, hogy nem egy tudatos, egyszerre és egyfelé mozduló közösség az erdélyi magyar, akkor annak javasolom, hogy tanulmányozza a két legutóbbi romániai szavazás, a júniusi helyhatósági, illetve a júliusi referendum eredményeit. Eléggé beszédes mindkettő.