Kirepült az ablakon 500 millió euró, avagy miért népegészségügyi tényező a jogalkotás minősége?
A mellékelt cikk szerint egy jogalkotási probléma miatt 2008 óta 500 ezer ember fordult a bírósághoz az úgynevezett autóbejegyzési illeték ügyében. A cikk szerint 200 ezer ügyben már megszülettek az ítéletek, 300 ezer per még folyamatban van. Ezen perekre az Európai Unió bíróságának egy Romániát elmarasztaló ítélete adott jogalapot.
A cikk nem szól arról, hány állampolgár nem fordult bírósághoz, de feltételezem, hogy vannak ők is jó pár százezren. A cikk érdekessége, hogy bár azonos a jogalap a kérelmezőknél, a sikerességi arány nem 100%-os, hanem bíróságoktól függően 70% és 95% között mozog. Azonos a jogalap, azonos a jogi helyzet, azonos a tényállás, és van, aki nyer, van, aki nem nyer. Én ezt már nem is kommentálom, de ami ennél is elszomorítóbb, az az a tény, hogy a román állam 500 ezer embert perekre, cirkuszra, idegességre, kiadásra kényszerít akkor, amikor egy jogalkotási aktussal, tehát a visszatérítést kimondó jogszabállyal ezt a dolgot elrendezhette volna. Akár ütemezett, több ezer kinyújtott időtartamú fizetéssel.
De nem. A román állam tornáztatja állampolgárait minden bizonnyal abból az elgondolásból kiindulva, hogy sokan nem fognak perelni, vagy ha bele is kezdenek a perelésbe, beleunnak, nem lesz pénzük befejezni, vagy akár időközben meghalnak, veszítenek a peren, mert például határidőt mulasztanak stb.
Sajnos itt tartunk, és ez nagyon elszomorító, mert az Európai Unióban a szolgáltató állam a trend, nem az állampolgárait szívató államé.
Oldalakon keresztül lehetne sorolni ezen eljárás társadalmi hátrányait. Bíróságok leterhelése, teljesen felesleges ügyvédi költségek, egyéb eljárási költségek, kieső munkaidő a perek miatt. Ha ezeket valaki összeadná, igen súlyos eurómilliók, akár százmilliók adódnának össze, nem kétséges ugyanis, hogy a perekkel lekötött bírák munkaidejét számolva az ügyvédek díjával meg a pereknél óhatatlanul felmerülő utazási és postaköltségekkel, illetve a perelő állampolgárok kieső munkaidejével szerintem nem túlzó a perenkénti legkevesebb 1000 eurós költség. Ha csak ennyivel is számolunk, 500 ezer per szorozva 1000 euróval = 500 millió euró. Szép összeg.
És ez az összeg kirepült az ablakon teljesen feleslegesen, mert ha a román állam illetékes jogalkotó szerve, ha időben hoz egy döntést, hogy mindenki visszakapja a bejegyzési illetéket, akkor nem kellett volna senkinek semmit se tennie, mert az adatai mindenkinek megvannak az adóhatóság nyilvántartásában, és csak szépen visszautalgatta volna ezeket az összegeket.
Kirepült 500 millió euró az ablakon teljesen feleslegesen, és természetesen van még sok százezer állampolgár, aki nem is perelt.
Az anyagi oldalon túl van egy másik is fele is a dolognak, az úgynevezett népegészségügyi tényező. Érdemes lenne megnézni, hogy az érintett állampolgárok körében milyenek a halálozási statisztikák, hányan kaptak agyvérzést, szívinfarktust e teljesen felesleges perelés miatt. Hogy vannak jó páran, az biztos. De az az állítás, hogy a rossz jogalkotás embereket tesz tönkre, nyomorít meg, tesz beteggé, nemcsak itt igaz. Szüleink, nagyszüleink generációjából hányan lettek azért idegroncsok, kaptak agyvérzést, infarktust, mert a fejetlenül megalkotott föld-visszaszolgáltatási törvények olyan konfliktusokba sodorták őket, amelyeket nem tudtak kezelni, túlélni? Feltette valaki ezt a kérdést? Szerintem nem, pedig számomra nem kétséges, hogy sokezresre becsülhető csak a föld-visszaszolgáltatások körüli cirkuszok okozta elhalálozások száma.
Ezért én azt mondom, hogy ha az új egészségügyi miniszter külön népegészségügyi programokat megvalósító intézményt hoz létre – ami önmagában üdvözlendő –, akkor jó lenne, ha figyelmet szentelne annak is, hogy a fejetlen, egymásnak ellentmondó törvényekkel, kormányzati intézkedésekkel a mindenkori kormányzat ne növelje az infarktusok, agyvérzések és egyéb halálokok számát. Illetve ha még van rá mód, akkor számolják fel nagyon gyorsan azokat a helyzeteket, amikor az állam járatja, idegesíti állampolgárait teljesen feleslegesen és indokolatlanul.
Amint mondtam, az Európai Unióban a szolgáltató állam a trend, nem a szívató, kicsináló állam.
