Közösen kell törekednünk a megoldások keresésére

Hargita Megye Tanácsa elmúlt két ülésén nem sikerült közös nevezőre jutni az intézmény belső működési szabályzata kiigazítását illetően. A módosítás egyik kiindulópontja a folyamatban lévő hat út- és két hídmunkálat, amelynél nagy gondok voltak mind a tervezési fázisban, mind a kivitelezés során, így a javaslat az utak karbantartását és a beruházásokért felelős osztályok átszervezését célozta.

Közismert, hogy a közigazgatásban a felelősség is hierarchikus, ebből adódóan mindennapjainkat megszomorítja a bürokrácia. Minden ügyet felfelé tologatnak, és minél felsőbb szinten van egy ügy, annál kevesebb idő áll az illetékes tisztviselő rendelkezésére, hogy áttanulmányozza, véleményezze, az esetleges hibákat azonosítsa. Egy érdekes szám: 2010 decemberében 0,7 másodperc – igen, ez nem elírás – jutott egy akta átolvasására és aláírására, amely lehetett egyoldalas vagy akár 50 oldalas dokumentáció is. Tehát kevesebb mint egy másodperc jutott egy ügyre. A felelősségem viszont szinte életfogytiglan szól.

Az országos rendszert sajnos nem tudjunk módosítani innen Hargita megyéből, viszont a saját hatékony működésünkért mi felelünk. Általánosságban az a szokás a legtöbb városházán, községházán és megyeházán, hogy jól elkülönített igazgatóságot vagy bármilyen más megnevezésű struktúrát és az ahhoz tartozó témaköröket leosztották az alpolgármesterekre, megyei tanácsi alelnökökre. A módosító javaslat ezt a gyakorlatot kívánja helyettesíteni egy horizontális felelősségleosztással, így az egy vezérigazgatóságon belüli részlegeket és annak feladatait osztanánk le. És ez nem újdonság: Bíró alelnök úr hatásköre nem egy vezérigazgatóságra vonatkozik, hanem több vezérigazgatóság részlegeinek tevékenységéért felel. Tehát nem egy új dolgot akarunk, hanem csupán a beruházások, útkarbantartások esetében is megosztani azokat a feladatokat, amelyek az előző mandátumban általában kizárólag valamely alelnöké voltak. Sőt a vezérigazgatók is több felelősséget kaptak, így például alapvető szervezési kérdésekben dönthetnek önállóan pénzügyi szempontból is, bizonyos összeg határáig.

Ezzel felszámolnánk azt az általános beidegződést, hogy egy önállónak látszó struktúra mögé húzódnak meg az emberek, ahol nem lehet tudni, hogy kinek mi lett volna a feladata, melyik siker kinek köszönhető, vagy a kudarc kinek a rovására írható. Eddig vezérigazgatóságok voltak, amelyek az alelnökökhöz tartoztak, de sajnos így oda jutottunk, hogy nem épültek saját pénzből utak, hidak, és évről évre az volt a helyzet, hogy a kormánypénzeket nem tudtuk hatékonyan felhasználni, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház beruházása pedig másfél éve áll. És az, hogy számtalan beruházás egy személy kezében összpontosul, illetve egy személyé a felelősség, nem megoldás, hisz ha van 75 beruházás, azt átfogni nagyon körülményes és időigényes, ami rengeteg hibalehetőséget hordoz magában. Ezért javasoltam azt, hogy mindenki a térségében, a helyismeret függvényében, egy-egy beruházást koordináljon. Így a felelősség megoszlik, időnket hatékonyabban tudjuk beosztani, jobban tudunk figyelni a részletekre.

Az a tapasztalatom, hogy egy munkálat akkor haladt, ha volt, aki szinte naponta konfrontálódjon az építővel, tervezővel, mérnökkel, az engedélyező hatóságokkal. Ezt bizonyítja az a hat út és két híd, amelynek a felújítása az elmúlt négy hónapban elindult, vagy legalább elmozdult a holtpontról, és most már tudjuk, mit kell tenni, mint például a csíkpálfalvi út ügyében.

Jogilag azonban nincsenek tisztázva a szerepkörök, az alelnökeink a legutóbbi tanácsülésen tartózkodtak, ezért lekerült napirendről, nem szavaztak az erre vonatkozó határozattervezetről. Ennek az lett a következménye, hogy a megyei tanács alelnökei mentesültek az utakkal és a saját forrásból végzett beruházásokkal való foglalkozás alól, amíg nem születik kiegyezés erre vonatkozóan… De ez így nincs rendben! Nem lehet egy pontos szerepkörökre leosztott rendszer nélkül fejlődést elérni. Lehetőségektől esünk el, jó esélyeket szalasztunk el, és pénzösszegek csúszhatnak ki a kezünkből, mert nem tudjunk megfelelően leosztani a munkát meg a vele járó felelősséget.

Nagyon sok gondot okoz számos olyan külső körülmény, amely nem tőlünk függ, amelybe nincs beleszólásunk, és hátráltat a munkálatokban, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy a belső kiegyezés és egyetértés hiánya miatt időt veszítsünk – bármilyen projektról, beruházásról is legyen szó.

Fontos, hogy közösen törekedjünk a megoldások, alternatívák keresésére. A választott tisztség felelősséggel jár, amit vállalni kell. Mi vezetői szerepet vállaltunk – ez azt is jelenti, hogy felelősségünk van bizonyos területeken, projektekben, beruházásokban. És bizony számon kérhetők is vagyunk, hiszen az a munkánk, az a dolgunk, hogy Hargita megye fejlődjön, élhetőbbé tegyük a környezetünket és a megye lakóinak mindennapjait. Ezt a munkát nem szabad hogy beárnyékolja az egyetértés hiánya és az ebből fakadó belső viszályok, hiszen egy közintézményben nincs helye ilyesminek. Annál inkább helye van a közös célok meghatározásának, a nyílt kommunikációnak, a munka és a felelősség egységes leosztásának és a köz szolgálatának.