Mezítlábas parkot Bukarestbe, a Fehér Házba

Százhúsz méter hosszú, egy méter széles terápiásösvényt hoztak létre a csíkszentmártoni Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központ udvarán terápiás céllal. A négyméterenként változó felületű, kanyargó pályát mezítlábasparknak nevezték el, mivel mezítláb kell végigmenni többek között köveken, vízen, fenyőágakon, fakérgen. Az intézmény vezetője elmondta, hogy a hetente kezelésre járó 250 gyereknek körülbelül a 70 százaléka lúdtalpas, akikre jótékony hatással van, ha végigsétálnak a pályán, ami ráadásul stimulálja az idegrendszert, javítja a testtartást és az egyensúlyérzéket.

(Hargita Megye Tanácsa 2012. augusztus elseji közleményéből kiemelt idézet)

Egy kis fejlesztés, rehabilitáció elkelne Bukaretben is, ahogy elnézem az elmúlt hetek fejleményeit. A tegnapi alkotmánybírósági döntés már csak hab a tortán. Mi lesz a döntés szeptember 12-én,lesz-e egyáltalán döntés, lesz-e még egyáltalán köztársasági elnöke Romániának, illetve a két világháború közötti Magyarország példáját követve (király nélküli királyság) köztársasági elnök nélküliköztársaság leszünk? Nem ragozom tovább, egy biztos, hogy jó döntést hozott az RMDSZ, amikor amennyire csak lehetett, kivonta magát ebből a Dâmboviţa-parti cirkuszból.

Mennyit fog gyengülni a lej, mennyire írják le Romániát a befektetők, nem tudhatom, de egyben biztos vagyok, Merkel meg Barroso nem ilyen alkotmánybírósági döntésre számítottak. Megkapták, forgathatják, olvashatják. De ez még hagyján. Olvasom a sajtóban, hogy Dolj megyében július 29-én 69 ezer turista szavazott. Ha ez igaz, és nem sajtókacsa, akkor elgondolkodtató. Nehezen hihető, hogy az amúgy mostanáig nem igazán létező regáti, olténiai turizmus a kánikula kellős közepén feléledt. És még mielőtt bárki azt hinné, hogy Forma–1-es futamot vagy hasonlót szerveztek július 29-én Craiován, azt fevilágosítom, hogy a hétvégi futamot a Hungaroringen tartották, Budapest mellett, Mogyoródon. Egy szó mint száz, ha a július 29-én tapasztaltak megismétlődnek a novemberi parlamenti választáson, akkor az USL-nek lesz vagy 70 százaléka, és készüljünk fel arra, hogy Maros, Kolozs, Szilágy és Bihar megyében az 50% alatti magyar szavazóval rendelkező választókerületek közül néhányban a visszaosztásra kerülő mandátumok veszélybe kerülhetnek.

Feje tetejére állt minden. Azt gondolom, hogy az, ami napjainkra kialakult, alaposan el kellene hogy gondolkodtassa az ország politikai elitjét. Meggyőződésem, hogy az alkotmánybíróságidöntéshozatal tegnapi elhalasztásában ez a tényező is benne volt. Ebből a szempontból talán még üdvözlendő is a döntés. Az alkotmánybírák gondolkodási időt akartak adni a román politikai elitnek, mert szerintem mindenki látja, hogy nálunk alapvető demokratikus normák ürülnek ki, relativizálódnak. Nálam ez az olvasata a tegnapi döntésnek.

Ami az elmúlt hetek magyar vonatkozásait illeti, úgy látom, a kánikulai meleg náluk is kikezdte egyeseknél a józan ítélőképességet. Máshogy nem tudom megítélni az olyan kijelentéseket, hogy az erdélyi magyarok azért maradtak otthon, mert Orbán Viktor miniszterelnök erre kérte őket. Először is, Orbán Viktor ominózus kijelentése sokkal inkább volt egy kérdés kikerülése, mint egy határozott felhívás, ugyanis Orbán Viktor tapasztalt politikus, és nagyon jól tudja, hogy az ő határozott kiállása, buzdítása Băsescu mellett az adott helyzetben úgy hiányzott Băsescunak, mint üvegestótnak a hanyatt esés. Másfelől meg Orbán Viktor jól tudja, a fideszes erdélyi kampányolások mentén megtapasztalhatta, hogy az erdélyi magyarok a döntéseiket maguk hozzák meg, és az mindig egyértelmű és világos. Világos volt ez 2008. június 1-jén az önkormányzati választáson, és világos volt 2012. június 10-én, illetve július 29-én is.

De még ennél is nagyobb butaság az, amit az EMNP vezetői állítanak, hogy az emberek otthon maradtak, mert ők ezt kérték tőlük. Június 10-én az erdélyi magyar emberek látványosan elfordultak az EMNP-től, mert nem kértek abból, amit az felajánlott nekik: a megosztást és a mocskolódást. Megyénkben a magyarság körében az év elején az EMNP támogatottsága 20 százalék volt, ezt röpke fél év alatt „sikeresen” lefaragták 10%-ra. Szóval a mezítlábas parkot nekik is ajánlom Csíkszentmártonban a kijózanodás érdekében.

Az esetnek számos tanulsága van, hármat emelek ki:

1. Ismét beigazolódott, a választók sokadszorra megerősítették, hogy az erdélyi magyarság politikai képviseletének nem dolga, hogy a román politikában személyi kérdésekben döntőbíróként lépjen fel. Az a dolgunk, hogy a közösségi jogainkat és az ezeket biztosító alkotmányos kereteket védelmezzük.

2. A másik tanulság, hogy ha éles helyzet van, akkor az RMDSZ-nek alaposan mérlegelnie kell a lépéseit. Az RMDSZ most taktikusabb volt, mint az előző felfüggesztéskor, most bölcsen félreállt. Most nagy pofonba szaladtunk volna bele, ha rossz döntés születik, és az RMDSZ kiáll a felfüggesztés mellett, mint a múltkor. Ezt sikerült elkerülni, a tanulságokat azonban le kell vonni. Tőkésék igyekeznek úgy beállítani az eredményeket, mintha az ő saját eredményük lenne – pedig hát semmi közük hozzá. Nem Tőkés és nem Orbán Viktor irányítják a magyar szavazókat. Ezt csak a regáti román sajtó és az Oroszország Hangja képzeli, mert ehhez vannak szokva. Az erdélyi magyar és köztük a székely szavazók kellően felnőttek és bölcsek ahhoz, hogy tudják, mit akarnak.

3. A harmadik tanulság pedig az, hogy akárhogy is nézzük, az erdélyi magyarok, Székelyföld szava megint döntő volt a szavazás végeredményét tekintve. Ezzel a román politikai elitnek egyszer már végre szembe kellene néznie, s változtatnia kellene a Székelyfölddel kapcsolatos hozzáállásán. Azt gondolom, hogy mivel ez realitás, ezért változtatni is fognak, persze nem holnap, de ők ezt nagyon tudják már. S innét kezdve, ha a Székelyföld szava megint döntő volt, akkor az RMDSZ is nyert: mozgásteret és erőt. Ezt az erőt nem kell fitogtatni, hanem majd idővel élni kell vele. Az RMDSZmozgásterét, a bukaresti politizálás lehetőségeit tehát növelte július 29-e. De ne feledjük a Pázmány Péter esztergomi érsek, bíborosnak 1627-ben Erdély szerepéről Kemény Jánosnak írt levelében foglalt tanulságokat:

„Átkozott ember volna, ki titeket arra kisztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugoldozzatok, míg Isten az kereszténységen másképpen nem könyörül, mert ti azoknak torkokban laktok: oda annak okáért adjátok meg, amivel tartoztok; ide tartsatok csak jó correspondentiát [kapcsolatot] mert itt keresztény fejedelemmel van dolgotok, tudniillik római császárral. Adománytok nem kell, az törököt töltsétek adománytokkal, mert noha ím látod, Édes Öcsém, nékünk elégséges hitelünk, tekintetünk [tekintélyünk] van mostan az mi kegyes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál [tart] az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni [virágozni], azontúl mindjárt contemptusba [megvetésbe] jutván gallérink alá pökik az német, akár pap, barát vagy akárki legyen.”

Amúgy nem lenne baj, ha Pázmány Péter szavait nemcsak itt Erdélyben, hanem Budapesten is értő füllel hallgatnák.