Mi van az alkuban?
Sokan elemzik az utóbbi napokban az el nem ismert, de nem is tagadott Băsescu–Ponta-alkut. A téma különösen a Băsescu államelnökhöz közeli sajtóban igen élénk. Egyes elemzők elmennek odáig, hogy kezdik vizsgálni az egyes személyi javaslatokat, illetve azt, hogy melyik személy kinevezése kinek áll érdekében.
Szerintem, aki ezen a vonalon halad, az tévúton jár, mert ha valamiről a két politikusnak alkut kellett kötnie, az nem az igazságszolgáltatás irányításának a kérdése, ami létszükséglet, és ami nem politikai természetű dolog. Két politikus politikai alkut igazából politikai természetű dologról köthet. És én egyetlen ilyet témát látok, ez pedig az egykamarás és 300 fős parlament kérdése. Băsescu államelnök e témában eredményes, érvényes népszavazást kezdeményezett, és ha valamivel, hát azzal bevonulhatna a történelembe, hogy az ő nevéhez fűződik e népszavazás alkotmányba kerülése. Megjegyzem, hogy ezzel a miniszterelnök is bekerülhet a történelembe, de gondolom, 40 éves fejjel őt most nem ez izgatja, hanem az, hogy sikerüljön az alkotmányreformja, azt engedje át az Alkotmánybíróság, és egy megfelezett létszámú törvényhozással eredményesebben tudjon dolgozni miniszterelnökként.
Természetesen mindaz, amit írok, feltételezés, de számomra ez tűnik logikusnak. Nem lesz könnyű menet a miniszterelnöknek, hogy elmagyarázza a 400 fős kormánypárti frakciónak, hölgyeim és uraim, szavazzátok ezt meg, és akkor, ha jól szerepelünk 2016-ban, és nagyon megnyerjük a választást, akkor közületek minden második képviselő maradhat, ha nem nyerjük meg, akkor minden harmadik. Más útja nincs az alkotmány módosítására, mert azt kétlem, hogy a referendum eredményével ellentétes alkotmánymódosításnak lenne esélye átmenni az Alkotmánybíróság kontrollján. Ezért gondolom, hogy ez lehet az a téma, amiben a két politikus megkötötte az igazi politikai alkut.