Nem árt, ha egy dolgot azért látunk

November 16-án olyan közéleti összefogás jött létre Klaus Johannis megválasztása érdekében – etnikai hovatartozásra, lakóhelyre és mindenre való tekintet nélkül –, amire 1989 decembere óta ebben az országban nem volt példa. Popica prefektus, illetve Maros megyei kollégája azért kapott Bukarestből ukázt akciói felgyorsítására, hogy a november 16-án kialakult légkört, lelkesedést, jövőbe vetett hitet egy kicsit megfaragja, besározza mind az erdélyi magyar, mind az erdélyi román, illetve országos közbeszédben. Természetesen a mór, ha megtette kötelességét, mehet.

Ez történt tegnap, leváltották a két prefektust. Felvetődik a kérdés, miként viszonyuljunk a jövőben a hasonló akciókhoz. Azt gondolom, Klaus Johannis a választási kampányban e téren is példát mutatott. Bármit ráhordtak, bármivel vádolták, ügyet sem vetett arra a sok szennyre és hazugságra, amit összehordtak ellene a kampányban. És győzött, fölényesen. Megválasztása azt bizonyítja, hogy igazi, átütő siker eléréséhez a politikában, akárcsak az élet más területén, ez a magatartás az egyetlen járható út.

A jelenlegi helyzetben szerintem az a legfontosabb, hogy azt az esélyt, lehetőséget, amit a romániai közvéleményben bekövetkezett november 16-i földindulásszerű változások jelentettek, ne fecséreljük el, hanem használjuk fel a jövőbeni építkezéshez, mert ki tudja, hány évtizedet kell várni a következőre.

Kevesebb görcs, több higgadtság és türelem, ezt javaslom mindenkinek.