fbpx

Ötszázezer magyar szavazat kell

A mellékelt cikk  RMDSZ-t, illetve elnökét vegzáló kijelentéseit olvasva kénytelen vagyok megállapítani egy dolgot: Markó Béla elnök úr mandátuma alatt a hasonló kijelentések sokkal cikornyásabbak, összetettebbek, színesebbek, lédúsabbak voltak. Hiába, na, az RMDSZ élén történt váltás kihatással van ezen folyamatokra is, Tőkés úrnak nehezen megy a retorikai alkalmazkodás az új RMDSZ-elnökhöz.

De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megakadt a szemem egy számon, amelyet a cikk egyik kommentje, a 4-es számú tartalmaz, nevezetesen azon, hogy a legutóbbi választáson az RMDSZ 388 656 szavazatot kapott a szenátori listára, a képviselőházira pedig ennél nyolcezerrel kevesebbet, 380 ezret. 2012. december 9. rég volt, meg is feledkeztem e számról, akkor örültem, hogy megléptük nagy kínok árán az 5 százalékot, de azt gondolom, hogy egy dologban megegyezhetünk: olyan szám, ami hármassal kezdődik, többé nem elfogadható számunkra országos választáson. Sőt szerintem ha minimálcélról beszélünk 2016-ra, az nem lehet más, mint a minimum ötszázezer RMDSZ-re leadott szavazat. Ahhoz, hogy komoly szereplők maradhassunk a román politikában, vissza kell jutnunk erre a támogatottsági szintre. Ennek elérése a jelenlegi helyzetben csak úgy érhető el, ha eltekintünk a fentiekben ismertetett politikusi kirohanásoktól, gépiesen ismételgetett kijelentésektől, és odatesszük a csontot, hogy az idei, választásoktól mentes esztendőben megvalósítsuk az erdélyi magyar összefogást. Băsescu államelnöktől és Ponta miniszterelnökről e téren példát lehet venni, hiszen egy éve még egymás kicsinálásával voltak elfoglalva, és nem csak szavak szintjén, ma viszont veregetik egymás hátát, és megpróbálnak rózsaszín képet festeni az ország állapotáról a nemzetközi fórumok előtt, mert ez a nemzeti érdek.

Legutóbbi blogomban röviden írtam az EMNP kongresszusáról, amelynek számomra egy fontos eseménye volt, nevezetesen az, hogy Tőkés László bejelentette kételyeit a 2014-es európai parlamenti választásokon való indulásával kapcsolatosan. Sok minden elhangzott e bejelentés kapcsán a sajtóban, de azért én egyet kiemelnék: fáradtság ide vagy oda, azért még két évre szívesen indulna egy újabb mandátumért. Csak hát az a fránya RMDSZ…

Én azt gondolom, hogy a 2009 óta eltelt időszakban történtekről megfeledkezve, felülemelkedve az utóbbi napok szóváltásain, meg kellene fontolni a 2009-es felállásban történő ismételt indulást, különösen azért, mert azon szerintem mindenki nyerne. Egy ilyen közös indulással Tőkés úrnak lenne ideje, két éve a méltó visszavonulásra Brüsszelből, az RMDSZ listája pedig többletszavazatokat kapna, az erdélyi magyar emberek pedig megszabadulhatnának a steril, számukra fájó politikusi szóváltásoktól, és természetesen kétség nem férne hozzá, hogy az 5%-os küszöb átlépése és ezáltal brüsszeli képviseletünk biztosított.

Sokan felróják Tőkés úrnak, hogy megcsinálták az EMNP-t, pedig RMDSZ-es támogatással jutott ismételt mandátumhoz Brüsszelben. Én erre azt mondom, na és akkor mi van. Nem dőlt össze a világ, és minden rosszban van valami jó alapon lehet ebben is pozitívumot felfedezni. Konkurenciális környezetet teremtett az új pártok megjelenése, és e helyzet pozitív hozadékát letagadni felesleges lenne. Ha például Hargita megyét vesszük, akkor ott kijelenthető, hogy az új szereplők megjelenése serkentőleg hatott az RMDSZ-re. Szavazatszámban 50%-kal kaptunk többet az önkormányzati választáson 2012-ben, mint 2008-ban, és a 2012-es parlamenti választáson is több szavazatot kapott az RMDSZ Hargita megyében, mint 2008-ban. És ezzel nem voltunk egyedül, mert hasonló tendenciák érvényesültek Kovászna megyében is. Ne farizeuskodjunk. Ahhoz, hogy Hargita és Kovászna megyében ilyen örvendetes tendenciák érvényesüljenek, biza hozzájárult az erdélyi magyar rivális pártok megjelenése, ugyanis nem engedhettük meg magunknak a tunyulás luxusát, a dolgoknak a minden jó úgy, ahogy van típusú kezelését. Ha 2008-tól kezdve e két megye, amely az erdélyi magyar szavazatok egyharmadát adja, nem szedi össze magát, akkor múlt év december 9-én este nagy valószínűséggel úgy futott volna át az 5 százalékos léc alatt az RMDSZ, hogy azt nem veri le. És ha feltesszük a kérdést, hogy a december 9-e napján megélt izgalmak után mi változott, mi az, amitől most jobban állunk, mint álltunk akkor, erre nehéz lenne válaszolni, nehéz lenne megjelölni azon dolgokat, amelyek miatt ma jobban állunk, mint öt hónappal ezelőtt. Lesz alapos helyzetértékelés, lesz elemzés, lesz önvizsgálat meg mindenféle, fogadkoztunk mindannyian, de én ezeknek a folyamatoknak a jelét nem látom, pedig a kongresszusig már csak egy hónap van hátra. Nem ragozom tovább, de azt tapasztalom nap mint nap, hogy azok a gondok, amelyeket felvetek, nemcsak az enyémek, ezért tartom fontosnak megosztásukat a blogomon.

Visszatérve az EMNP-re, azt tudjuk, hogy december 9-én a magyarok közül legalább annyian szavaztak román pártra, mint az EMNP-re. Sokan távol maradtak, ezért azt gondolom, hogy az a korrekt dolog, ha az RMDSZ parlamenti választásokon tapasztalható folyamatos szavazatszám-csökkenéséért önmagunkban keressük az okot, nem másban. Hogy ez a csökkenés nem törvényszerű, azt Hargita, Kovászna, illetve Szeben és Brassó megye példázza. És még egyszer mondom, lehet látványosan javulni, 2008-ban 60 ezer szavazattal lettem a megyei tanács elnöke, 2012-ben 92 500 szavazattal.

Most valójában nem is ez a témája az írásomnak, hanem a jövő évi EP-választás. Ahogy a fentiekben írtam, látom a rációt a 2009-es listaállítás megismétlésének, ahogy láttam 2012 nyarán az indokoltságát az EMNP és az MPP szövetségre lépésének is a parlamenti választásokra. Gondolom, az sem kétséges senki előtt, ha az történik, amit javasoltam a múlt nyáron, nevezetesen, hogy az MPP kap egy bejutó helyet mondjuk Hargita megyében, az EMNP pedig Kovászna megyében, és még az önkormányzati választáson kialakult eredménynek megfelelően az úgynevezet lottós helyeken is indíthatnak jelölteket arányosan, attól még az RMDSZ-frakció létszáma nem lenne alacsonyabb annál, mint amekkora napjainkban, sőt szerintem számosabb lenne. A 6-3-ozások és más marháskodások elvették az emberek kedvét a szavazáson való részvételtől, és nem kellene ezeket megismételni jövő év tavaszán, illetve 2016-ban, mert azon közösen veszítünk. Természetesen az RMDSZ-nek megvan a lehetősége önállóan is átlépni az 5 százalékos küszöböt, de ahhoz több és keményebb munka kell mindenki részéről, és ami a legfontosabb: szembe kell nézni a számokkal, a valósággal.

A 2012. júniusi önkormányzati választásokon az emberek döntöttek, és én azt gondolom, hogy az ezen a választáson kikristályosodott eredményeket mindenkinek, így az RMDSZ-nek is illik tiszteletben tartania, és ami a legfontosabb, ezt várják el tőlünk a magyar emberek.

Hargita és Kovászna megyében, míg a világ, maradhat a versengés az önkormányzati választásokon, akár még újabb politikai alakulatoknak is van hely, de azonkívül a megosztottság luxusát játszani orosz rulett. Országos választásokon viszont csak egy dolog létezhet, a közösen megalkotott RMDSZ-lista.

Röviden írnék néhány sort a jövő évi magyarországi választások kapcsán is, mert azt gondolom, hogy egyfajta erdélyi magyar politikai megállapodás vagy modus vivendi kidolgozása szempontjából ezektől sem lehet eltekinteni.

Az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából nem életbe vágó kérdés a jövő évi magyarországi parlamenti választás, de érzelmileg sokak számára fontos, tehát nem kerülhető meg. Sőt a három romániai magyar politikai szereplő közül kettő (EMNP, MPP) számára nemcsak érzelmi kérdés, hanem létkérdés a 2014-es parlamenti választás kimenetele Magyarországon. Ezért meggyőződésem, hogy akár a 2014-es EP-választásra gondolunk, akár a 2016-os önkormányzati, illetve parlamenti választásra, érdemes a 2014-es magyarország választáshoz való erdélyi magyar viszonyulást is bevenni a kalkulusba, az alkuba.

Én személy szerint örvendetes és támogatható dolognak tartanám, ha a Fidesz vagy az előbb-utóbb létrejövő baloldali pártszövetség befutó helyen erdélyi magyar politikusokat is jelölne a magyar Országgyűlésbe. Szerintem akár Szász Jenő, akár Toró T. Tibor vagy Szilágyi Zsolt jó helyen lenne a Kossuth téren, és eredményesen felszólalhatna a határon túli magyarság érdében. És akkor még nem is beszéltünk az RMDSZ-es politikusokról, volna közülük is jó néhány, akinek a jelölése segítené a Fidesz határon túli kampányának eredményességét, kormányzásának sikerességét.

Nem kellene sokat kutakodnia a magyarországi baloldalnak sem, mert ha volna szándéka, találna magának megfelelő, határon túli szavazatot hozó jelöltet. Nem tudhatjuk például, mennyien osztják Erdélyben Parászka Boróka nézeteit, de akár még meglepetés is érhetne sokakat, ha a balliberális oldal jelöltje lenne, és ha bekerülne a magyar Országgyűlésbe, nem kétséges, hogy okozna kellemetlen perceket a Fidesznek. És ne feledkezzünk meg az LMP-ről sem. Akár a bejutási küszöb átlépését biztosíthatja egy jól eltalált határon túli jelölt és annak eredményes kampánya 2014-ben. Verespatak, zöld gazdaság stb., volna téma bőven. Mondjuk Csibi Magor?

A magyarországi pártok – a Fidesz kivételével – egy dologról megfeledkeznek. Ma él minimum egymillió szavazati joggal rendelkező olyan magyar állampolgár Magyarországon, akiknek a családi gyökerei átnyúlnak a határon túlra. Sokan közülük befolyásosak, orvosok, tanárok, helyi vagy országos véleményformálók. Ezért a határon túli magyar közösségekhez való viszonyulás olyan kérdés, ami választói szempontból nemcsak határon túlról tud hozni szavazatot, hanem határon belülről is. Tehát racionálisnak tartanám, ha befutó helyen megjelennének határon túli képviselőjelöltek minden egyes magyarországi párt listáján.

A lényeg tehát az, hogy az erdélyi magyar politikai valóság nem fekete-fehér. Ezért ideje lenne a jól bejáratott, de semmire sem vivő politikai sablonok pufogtatása helyett szembenézni a valósággal, elemezni és józanul értékelni a helyzetet mindenkinek. Idő még van, de már nem sok. Értelmetlen dolog a fejünket a homokba dugni, és arra, ami van, azt mondani, hogy nincs vagy nem érdekel. Az erdélyi magyar emberek szavazati joga a magyarországi választásokon tény. Az EMNP, illetve MPP léte szintén tény, és az, hogy a legutóbbi parlamenti választáson 5% közeli eredményt ért el az RMDSZ, az is tény. Románián belül a magyarság aránya 6,5%, Romániát jelenleg egy 70 százalékos parlamenti arányú megakoalíció vezeti, és a 10 milliós Magyarország az évi költségvetésének 1-2 ezrelékét tudja határon túli célra fordítani. E tényeket mind tudomásul kell venni, és azzal kell főzni ami van, mert ötszázezer magyar szavazat kell.

 1,875 total views,  2 views today

Hozzászólások
Loading...