Románia az idősek országa címre pályázik?!
Sajnos Romániában a politikum a fiatalok jelentős részét szó szerint kivégezte. Hiszen az a fiatal, akinek nem sikerült sikeresen érettségizni – el kell hogy hagyja az országot, kényszerből. Mit vétett? Lehet, hogy tanulhatott volna többet, de vajon van jogunk hibáztatni vagy elítélni azt a fiatalt, aki nem akart, vagy lehet, hogy nem tudott többet tanulni? Véleményem szerint nincs.
A bukaresti politikum gyártja az óraszámokat, hogy a tanügyi szakszervezetek elégedettek lehessenek. De hová jutunk így, ha az oktatás nem éri el azt a színvonalat, hogy minden egyes diák le tudjon érettségizni és ezt követően továbbtanulni, valamint hogy olyan rendszer működhessen, hogy aki akar, az ténylegesen szakmát tanulhasson, és ne kelljen akadémiai szintekre elérnie? Miért nem akarunk esélyt adni azoknak a fiataloknak, akik dolgozni akarnak már 18-19 évesen, és nem akarnak az állam és a szüleik eltartottjaként, majd esetleg diplomás munkanélküliek lenni? Csak egyetemet végzettekkel a társadalom egy félkarú óriássá válna. Ezt akarjuk?
Kellenek és szükség van az egyszerű, jó mesteremberekre, akik képesek megteremteni és létrehozni a képzett emberek elképzeléseit, hiszen egy ház tökéletes tervrajza mit sem ér, ha nincs két munkás kéz, amely elkészítse azt. Romániában ez nem prioritás.
Kérdésként merülhet fel a szülők számára is, hogy van-e értelme a fiatalt egyetemre küldeni és vért izzadni annak a kifizetéséért, főleg ha a fiatal nem is akar jogász, közgazdász vagy szociológus lenni. Akkor próbáljunk meg változtatni, és kérjük számon Bukarestet is, hogy ott is törekedjenek a változtatásra. Lehet, fontos a kémia tantárgy a középiskolában, de soha az életben nem fogjuk a „gyököket” használni, vagy akár matematikából „sohase fogunk integrálni” (legalábbis nekem Hargita Megye Tanácsa vezetőjeként még soha nem kellett integrálnom, persze ez szakmafüggő is egyben). De éppen ezért kellene meggyomlálnunk a tantervet, oda kell figyelnünk gyermekeinkre, segítsük őket, hogy ki ami akar lenni, amivel akar foglalkozni – el tudja érni azt. Nincs azzal probléma, ha valaki ügyvéd, vagy valaki jó kőműves akar lenni – de nekünk törekednünk kell arra, hogy mindkettőjüknek biztosítsuk a lehetőséget a szakmájának megfelelő tudás megszerzéséhez, majd tisztességes munkát végezhessen, tisztességes bérezésért. És mindezt itthon.
Én például nagyapám sok szép emléke hallatán sokáig mozdonyvezető akartam lenni, s igaz, hogy közben másfelé sodort az élet, de ma is őszintén tisztelem a mozdonyvezetőket! Tehát ne várjuk el és ne kényszerítsük fiataljainkat olyasvalamire, amit nem akarnak, vagy nincs rá kapacitásuk, hanem segítsünk megkeresni azokat a területeket, amelyeken jók lehetnek, és teremtsünk számukra lehetőséget, hogy itthon tudjanak boldogulni, és ne hagyják el ezt az országot, Erdélyt – hiszen minden egyes fiatalért kár.
így igaz gratulálok…