fbpx

Székelyföld jelképek-öröksége

A több éve folyó hazai jelképtörténeti kutatások eredményeit tartalmazó, nemrég megjelent Székely jelképek címerben, pecséten című negyedik önálló kiadványt először mutatták be a szerzők, valamint Kovászna és Hargita megye tanácsának vezetői február 16-án, a Székely Nemzeti Múzeumban.

A bő illusztrációs anyaggal készült kötet létrehozása újabb pozitív példa a szellemi-kulturális értékeink és hagyományaink ápolása érdekében a székelyföldi megyék tudományos kutatóinak összefogására. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója köszöntőjében elmondta: „Öröm számunkra, hogy valóságos reneszánszát éli az utóbbi években a székely jelképek, címerek, pecséteknek a felkutatása, ezeknek a történetisége, és mindez a közemberek számára is hozzáférhetővé válik.” Az igazgató szerint nincs tudomány és művészet mecénások nélkül, nagy elégtétel számukra, hogy a székely jelképek sorozatot támogatják a székely megyék önkormányzatai.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke kiemelte: „Székelyföld a székelyeknél van a legjobb helyen. Régi tanulság, hogy ha nem mi tervezzük saját jövőnket, ha nem mi alakítjuk a saját sorsunkat, akkor azt más fogja elvégezni helyettünk. Székelyföld ügyét illetően, pár évvel ezelőtt másként fogtuk meg az eke szarvát a székely megyék és városok vezetőivel, mint azt korábban tették. Meggyőződésünk, hogy olyan emberekre van szükség manapság, akik bátrak és minőségi munkát végeznek. Addig, amíg máshol régi könyveket adnak ki újra, nálunk forrásfeltárást, kutatásokat finanszírozunk, munkacsoportokat hoztunk létre. Ennek köszönhetően új kiadványok látnak napvilágot, amelyeket a magyar mellett románul és angolul is kiadunk az elkövetkezőkben. Azt gondoljuk, hogy a mi történészeink kell feltárják a múltunkat, a mi szakembereink kell megírják a jelen és a jövő forgatókönyveit. Amíg az eszünk a helyén marad, amíg a karunk bírja az ezekhez hasonló kezdeményezéseket támogatni fogjuk.”

„Tudatosan kell dolgozni, hisz függetlenül attól, milyen nyelvet beszelünk, egymás történelmét meg kell ismernünk” – hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hozzátette: ha ismerjük jelképeinket, szimbólumainkat, bátrabban és mosolygósabban tudunk itthon maradni, és fiataljaink is inkább a szülőföldjükön maradnak. „Ezért is valljuk, hogy kevesebb cirkusz és több munka kell, hisz a botrányoktól, konfliktusoktól hangos térségekből a fiatalok elvándorolnak, a gazdasági szereplők nem vállalkoznak, és a családok nem vállalnak gyereket. Ezért is nyugodt építkezésre van szükség, az élet minden területén összefogva. Ennek érdekében együtt dolgozunk Kovászna és Maros megyével, hiszen ha a megyehatár mindkét oldalán mindenki teszi a dolgát, akkor, múltunk ismeretében, nem álmokra építünk, hanem a valóságra, egy hiteles múltra. 2009 óta a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport is teszi a dolgát” – fogalmazott a Hargita megyei elöljáró.

A kiadványt bemutató Mihály János történész, a kötet egyik szerzője elsőként az említett munkacsoport tevékenységét ismertette, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy tagjai szakmai megalapozottsággal kutassák a székely szimbólumokat. „’89 után jóhiszemű amatőrök foglalkoztak a kérdéssel, a szakma kicsit ódzkodott tőle. 2009-re azonban már szükség volt arra, hogy egy olyan munkacsoport tárja fel a szimbólumokat, akik hitelesen tudnak erről értekezni. A Székelyudvarhelyen megalakult munkacsoportban olyan szakemberek dolgoznak, mint a marosvásárhelyi dr. Pál Antal Sándor, a sepsiszentgyörgyi dr. Szekeres Attila István, Székelyudvarhelyről Zepeczáner Jenő és jómagam.” A munkacsoport hármas feladatot kapott, és végzett el: kutassa, tárja fel a székely szimbólumokat, tanulmány kötetek és népszerűsítő írások keretén belül, továbbá, hogy hozzon létre egy kiállításanyagot, amelyen bemutatják a székely közigazgatási címereket, pecséteket a 15. századtól napjainkig. Harmadik feladatként a magyarországi történelmi zászlók mintájára a székely történelmi zászlósort állították fel a 15. századtól egészen 1940-ig bezárólag. Emellett számos tanulmánykötet jelent meg: a Székely szimbólumok nyomán (2009), a Jelképek a Székelyföldön (2011) és a Címer és pecsét a Székelyföldön (2012), valamint a moldvai Ónfalván készült Székely jelképek címerben, pecséten című kötet.

A hiánypótló kiadványokban a székely szimbólumok valós történetével ismerkedhetnek meg az olvasók. Idén román nyelven is megjelentetnek egy kötetet Címer, pecsét és zászló a Székelyföldön címmel.

A kötet egyik szerkesztője, a címerkutató történész dr. Szekeres Attila István a kötetben megjelent, a székely szimbólumok Románia 20. századi heraldikájában című tanulmányát mutatta be. A székelység szimbólumai a múlt század folyamán látványos átalakuláson mentek át, de ma már szinte ugyanoda tértek vissza. Trianonnal, amikor Erdély Nagy-Románia része lett, a hatalom szimbólumaiban is kívánta érzékeltetni azt, hogy az adott terület a része lett. Kezdve az országcímerrel, utána a megyék és a városok címerében is változás történt. „A Heraldikai Konzultatív Bizottság, amely ezeket a címereket megalkotta, szakemberekből állt, és figyeltek arra, hogy ha lehet, a régi címereket hagyják meg. Székelyföld esetében a régi székely címert felmutató Háromszék, Marosvásárhely és Székelyudvarhely esetében ezek megmaradtak, másoknál durva beavatkozás történt.” Egy másik elv alapján a régi címerekre román szimbólumokat helyeztek, például Maros és Torda megye esetében. A kommunizmus bekövetkeztével szocialista jelképek használatát kötelezte a rendszer, a megyék és a municípiumok címereit fogaskerék, fémfűrész stb. ábrákkal díszítették, de egyes esetekben, például Kovászna megye és Székelyudvarhely címerénél megmaradtak a székely szimbólumok. Ma már a közigazgatási egységek új címereket fogadhatnak el.

A Székely jelképek címerben, pecséten című kötetet a Kovászna Megyei Kulturális Központban és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban lehet megvásárolni.

 

Csíkszereda–Sepsiszentgyörgy, 2016. február 16.

 785 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...