Támogatandó kezdeményezés
A Kovászna, Hargita, Maros Megyei Románok Polgári Fóruma az alábbi kezdeményezést tette közzé. Ki akarnak adni egy történelemkönyvet, és ehhez a Román Akadémiától kérnek támogatást.
Üdvözlendő a kezdményezés, és azt javaslom, hogy forduljanak Hargita Megye Tanácsához is anyagi támogatásért, mert nem kétséges számomra, hogy segítenénk a fent hivatkozott cikkben részletezett könyv megjelentetését, ugyanis pártoljuk a gondolatok, a könyvek pluralizmusát. Sőt támogatásra biztatnám a többi megyeitanács-elnök kollégát is. A cikkben olvasható egy ejnye-bejnye A székelység története könyv vonatkozásában, de hát ez a kötelező körítés, megszoktuk. A lényeg az új könyv megjelentetésének szándéka, ami pozitív.
Ami pedig a Románok Polgári Fórumát illeti, én azt javasolnám a szórványban működő magyar civil szervezeteknek, RMDSZ-szervezeteknek, alaposan tanulmányozzák e civil szervezet tevékenységét, mert bár tapasztalhatók túllövések, túlzások, az az igyekezet, hogy a Székelyföldön a többségi magyarság által választott vezetőknek nap mint nap az orrára próbálnak koppintani, szerintem racionális dolog lehet. Természetesen a dél-erdélyi, közép-erdélyi magyarság helyzetét, jogérvényesítési lehetőségeit össze sem lehet hasonlítani a székelyföldi román közösségével, de ettől eltekintve van mit tanulni tőlük. A román nyelvet, román szimbólumokat ért vélt vagy valós sérelmekért azonnal feljelentenek, perelnek, közleményt adnak ki a sajtóban, tehát intenzíven dolgoznak. Ha megnézzük, hogy, mondjuk, mit csinál Dorin Florea a kétnyelvű feliratokkal Marosvásárhelyen, illetve megvizsgáljuk úgy általában, hogy miként érvényesül a magyarok által több mint 20%-ban lakott településeken a kétnyelvűség a közigazgatásban, akkor azt látjuk, hogy perekre, feljelentgetésekre volna terep bőven, és nem háromévente egyszer, hanem naponta tízszer. A Románok Polgári Fóruma, Dan Tănasă ezt teszi. Ha a mi Dan Tănasáink nem a blogokon háborognának és védenék a magyar igazságot, hanem elkezdenék futószalagon gyártani a valós jogsérelmek elleni bedványokat a helyi bíróságtól, ügyészségtől kezdve fel egészen Brüsszelig, meggyőződésem, hogy elősegítenék ezzel a kétnyelvűség elterjedését. A közigazgatási kétnyelvűséget – ahogy minden mást is – nem kinyilatkoztatni, nem dörgedelmes cikkekben kell számon kérni, hanem meg kell érte dolgozni, felelősséget, meghurcoltatást is vállalva. Megmondóemberekből nem szenvedünk hiányt. Már egy egész pártra való van belőlük. De nekünk többre van szükségünk: munkára, felelősségvállalásra.