fbpx

Tanuljunk könnyen, gyorsan az autonómiáról?

Még el sem kezdődött hivatalosan az államelnök-választási kampány, de már dübörgünk ezerrel. Az RMDSZ-nek sikerült tematizálnia a politikai közbeszédet a hivatalosan még be sem mutatott autonómiatervezetével, ami örvendetes fejlemény, tekintve, hogy korábban soha nem kapott ekkora nyilvánosságot egyetlen hasonló tervezet sem, főleg nem elemezték a román sajtóban őket pontról pontra. Most azonban konkrét javaslatokról lehet vitázni, ami az elmúlt 25 év egyik fontos előrelépése, még ha akad  is javítanivaló a tervezeten (márpedig a jobbító szándék kell legyen egy vita lényege!). A tervezet vállaltan a dél-tiroli autonómiamodell átvétele, azt a konstrukciót pedig az asszimiláció ellen alkották meg. Nálunk, mint már kifejtettem (http://reply.transindex.ro/?cikk=384), sokkal inkább a Székelyföldön kívül élő romániai magyarok tekintetében van szükség beolvadás elleni stratégiára, őket fenyegeti az asszimiláció veszélye, míg a székelyföldi magyarság esetében az elvándorlás jelenti a fő veszélyt, hiszen a székely nem beolvadós fajta. Érdekes módon a fent említett cikkem felvetéseit, megállapításait érdemben senki nem cáfolta azóta sem…

Az RMDSZ-nek tulajdonított statútumtervezet egyik legnagyobb hiányossága véleményem szerint az, hogy egyáltalán nem foglalkozik az iskolák, kórházak, öregotthonok és más szociális intézmények működésével, finanszírozásával, felügyeletével, a tanfelügyelőségek esetében is csak a vizsga nélküli, tehát kompetenciafüggetlen kijelölést írja elő, mindenféle szabályt mellőzően. Mindenesetre sokkal mélyebb elemzésre volna szükség egy ilyen kerettörvény kidolgozásához, és széles körű társadalmi-politikai vitát kell lefolytatni róla, elegendő időt szánva rá. Ez a véleményem, persze kézzelfogható érvekkel meg lehet engem győzni a tervezet minden pontjának az igazságáról.

Amiről viszont nem beszélünk eleget, az a meglévő jogi keretek kihasználása a meglévő eszközeinkkel, a magyar többségű, magyarok által irányított sok száz romániai településen. Arról a helyi autonómiáról beszélek, amelyet a nemzetközi jog is elismer, és amelynek európai chartáját Románia is ratifikálta az 1997. évi 199. számú törvénnyel, eszerint pedig a helyi közösségeknek joguk van a helyi autonómiához. Egyszóval van egy számunkra biztosított eszköz, nemzetközi és hazai jogszabályba foglalva, és ha csak a községeket nézzük, 200 fölötti az RMDSZ-es polgármesterek száma. Ha pedig helyi autonómiáról beszélünk, biza e téren bőven akad javítanivaló mind a Székelyföldön, mind az ország akármelyik megyéjében vagy településén.

Az én szempontomból ez azért is fontos, mert helyi politikusként konkrét dolgokkal kell foglalkoznom, nem elméleti kérdésekkel meg petíciók megfogalmazásával – „in concreto”, nem „in abstracto”. Utóbbi nem a helyi politizálás műfaja, az a parlamenti frakciók feladata. Én innen Csíkszeredából megírhatom a véleményemet törvénytervezetekről, de képviselő és szenátor kollégáim véleménye a mérvadó országos szinten. Korábban is hangoztatott álláspontom, hogy többszólamúságra van szükség a romániai magyar politikában, nekem pedig elsősorban az a feladatom, hogy helyi szinten a lehető legtöbbet kihozzam a meglévő jogi keretek között. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet véleményem törvénytervezetekről, hiszen mindnyájunkat érintő kérdésekről van szó. Naponta tanuljuk az autonómiát, de ez hosszú folyamat, nem megy olyan könnyen, gyorsan, mint egyes idegennyelv-könyvek esetében.

 1,283 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...