fbpx

Újratervezés

November 16-án 500.000 erdélyi magyar szavazó Klaus Johannisra szavazva kiadta a parancsot az erdélyi magyar politikának, hogy újratervezés.
Az RMDSZ azon döntése, hogy a második a második fordulóban, először az elmúlt 25 évben nem javasol, nem ajánl államfőjelöltet a választok figyelmébe, tulajdonképpen felhívta, megkérte az erdélyi magyar embereket, hogy mutassák meg a helyes irányt, és az erdélyi magyar emberek ezt megtették.
Ezen újratervezési folyamat fontos állomása volt a tegnapi SZKT döntés a kormányból való kilépésről.
A romániai politikában azért mérföldkő ez a döntés, mert hasonló más politikai szereplő részéről mostanáig nem került sor.
A koalíciós partnereket Romániában kidobni szokták a koalíciókból, nem kilépni szoktak önszántukból, különösen nem választói akaratot tartva szem előtt.
A romániai politikában mostanáig az volt a jellemző, hogy mindenki abban a székben, amelyben ül, szorítja a bársonyszék karfáját olyannyira, hogy még a szeme is kidülled.
Az RMDSZ tegnapi döntésével egyértelművé tette, egy politikus stabilitását egy bársonyszékben nem az adja meg, ha jó erősen szorítja a karfát, hanem az, ha mögötte áll egy erős közösség.
A tegnapi döntés egy fontos döntés, de csak egy döntés, és e döntést még számos másnak is követnie kell.
Csak egyet említenék, a magyar összefogás kérdését.
De van ennél összetettebb, bonyolultabb kérdés is, az autonómia kérdése is. November 16-án kiderült mást ért az autonómia alatt a romániai magyar politikum és mást az erdélyi magyar szavazó.
Az autonómia alatt az erdélyi magyar emberek a szülőföldön való megmaradást, boldogulást értik, és ennek gazdasági, jogszabályi feltételeit, a politikum pedig egy újfajta hatalmi struktúrát.
Az emberek mást, többet várnak el a politikától, a koncepciók harca őket hidegen hagyja. Ha nem így lenne, nem szavaztak volna oly magas arányban és oly nagy számban Klaus Johannisra.
Tehát fel van adva a lecke az erdélyi magyar politikának rendesen. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy nem csak a politikának van feladva a lecke, hanem például a sajtónak is, ugyanis november 16-án az is kiderült, hogy amit oly sokan és hevesen kérnek számon a politikától, tehát hogy ki villogtatja jobban kardját az autonómia-koncepciók harcában, az szintén nem érdekli a magyar embereket.
A politikus ha nem olyan témákat helyez a középpontban, amely az embereket nem érdekli, akkor a politikusra nem szavaznak.
A sajtó ha nem olyan témák mentén szólal meg, amely fontos az emberek számára, ami érdekli őket, akkor az újságot nem olvassák, a televízió vagy rádiódadást nem követik.
Tehát az újratervezési parancs nem csak a politikumnak van feladva, hanem mindenkinek, aki a közbeszéd formálásában szereppel rendelkezik.

A tegnapi SZKT-n erről akartam beszélni, de időhiány miatt nem tudtam elmondani a teljes beszédemet.
Most megosztom:

Tisztelt Kollégák!

Az SZKT mai ülésének témája az RMDSZ kormányzati kilépéséről szóló SZÁT ajánlást illető döntés.
Amelyre bízom benne sor fog kerülni, hisz köszönhetően Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, erre rákészültünk és könnyű lesz meghozni a döntést!

Így én nem is időznék hosszasan ezen a témán, figyelmükbe ajánlom Dér Henrietta vajdasági énekesnő, ismertebb nevén Dér Heni „Ég veled” slágerének refrénjét, amely így szól:
„Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled. Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphatok, annyit mondhatok:Ég veled!”
http://www.zeneszoveg.hu/…/der-heni/eg-veled-zeneszoveg.html
https://www.youtube.com/watch?v=epd2TH1pJxY
A konklúzió tehát nem lehet más, mint a dalszöveg azon sora, mely szerint:
„Vár az élet, így dobtalak.”

Tehát a jelenlegi kormányban való részvételről ennyit.

Az RMDSZ-t várja az élet, várják a választói!
Azt gondolom, hogy az egyenlő távolság/közelség politikája, úgy a magyarországi politikum, mint a romániai politika viszonylatában meghaladottá vált.

Abból kell kiindulni, ami stabil, ami megkérdőjelezhetetlen.
És egy ilyen fogódzó mindenképp van, Európai Néppártnak nevezik.
E tagságot a jövőben vegyük még alaposabban, az RMDSZ politikai orientációjának meghatározásánál és a többi majd jön magától.
E téren így ajánlott meggondolni, hogy próbáljunk meg együttdolgozni azzal a Klaus Johannissal, akire a magyar szavazók is szavaztak! Ő most legitim magyar mandátummal is bír! Felhatalmazással!
Nem a pártjával/pártjaival! Élen a magyar ellenes megyei és városi politikusaikkal!

De Érdekünk a jó kormányzás.
Az ország érdeke, hogy ha a jelenlegi baloldali koalíció is marad kormányon, az sikeres legyen, mert a jó kormányzás hasznából minden állampolgár részesül.

Tehát ellenzéki szerepünket a konstruktivitás kell, jellemezze, de ez sem jelentheti azt, hogy a néppárti kötődésünket feladva az egyenlő távolság elvét valljuk a jobb illetve bal viszonylatában.
A romániai jobboldali politikai szervezetek táborába tartozunk, és nem szabad ezt feladni.

2016-ra magyar összefogás kell.
A legutóbbi SZÁT ülésen úgy az előterjesztésemben, mint megszólalásomban ezt sürgettem és nem tapasztaltam ellenérzést.
Két évvel korábban még ugye az volt az álláspont, hogy erről ne beszéljek és punktum.

De ez sem elég. Ennél is több kell.

Ahhoz, hogy az RMDSZ támogatottsága visszaemelkedhessen, legalább a magyarság etnikai aránynak megfelelő szintre az kell, hogy az RMDSZ politikáját lényegesen többen magukénak érezzék, mint ahogy most történik.

Nem szabad részleteket, frázisokat kiragadva politizálni.

Nem szabad az embereket, olyasmivel áltatni, amiről előre tudható, hogy kevés az esélye a megvalósulásának, mert az emberek tőlünk eredményeket várnak el, sorsuk jobbrafordulását.

És tudják, hogy melyek a problémáik, mi az, ami őket aggasztja, és ne akarja már az RMDSZ megmondani, hogy mi az, amiért aggódnia kell az erdélyi magyar embereknek és mi az, aminek örülni.
A politikai kottát nem a politikus írja, hanem a választó.

Konkrét példa a kormányra lépések kérdése.
Felmérésről felmérésre elhangzanak a bődületes számok, hogy az erdélyi magyarok milyen magas arányban támogatják az RMDSZ kormányzati részvételét.
És ez igaz, de az emberek azért támogatják a kormányzati szerepvállalást, mert abban bíznak, hogy valami változik, pozitív irányban, érzékelhető módon.
És közben nem változik igazából semmi, megy minden a maga megszokott Dambovita parti medrében.
És akkor mi csodálkozunk, hogy választásról választásra csökken az RMDSZ támogatottsága?

A lényeg az, hogy az országos politikai elit teljesítményével szemben meglehetősen nagy az elégedetlenség, beleértve az RMDSZ-t is.

Azt gondolom, hogy nem szabad az legyen a megoldás, hogy felszínes reformok, az úgymond hatékonyabb kommunikáció, magyar összefogással, némi hamu fejünkre szórásával várjuk,
hogy az RMDSZ megítélése javuljon.

Nem fog változni érdemben a helyzet, ha nem következnek be azok a változások, amelyeket az emberek elvárnak, és amelyekre majd azt mondják, igen, bekövetkezett az, amit akartunk.

Mit várnak el az emberek?

Az erdélyi magyar emberek perspektívát várnak el a politikától.
Azt várják el, hogy a politika napi 24 órában problémáik megoldásával foglalkozzon és ne mással, mondjuk saját magával.
Azt várják el az emberek, hogy a politika a munkahelyteremtést elősegítő intézkedések kidolgozásán, a jelenleginél barátságosabb, vállalkozóbarátabb gazdasági környezet megteremtésén munkálkodjon.

Azt várják el az erdélyi magyar emberek, ha gyerekük szorgalmas, tanul, akkor meglegyen a megélhetést biztosító szakma megszerzésének vagy a továbbtanulásnak az intézményi és anyagi feltétele.

Az intézményi feltételek megteremtésén sokat dolgoztunk, de kevés figyelmet fordítottunk arra, hogy a családok jelentős részére elviselhetetlen terhet jelent a távoli városban való lakhatással, tandíjjal kapcsolatos költségek viselése a közép- illetve elsőfokú tanulmányok alatt.
Tehetséges fiatalok azért kallódnak ma el, esetenként már a középiskolai oktatásban, mert nincs meg az anyagi fedezet, pedig tudás, szorgalom lenne.

Ösztöndíjak, diákhitel kell, mert ha ez nincs, vagy a tehetség elfecsérlése vagy a kivándorlás következik be.

A Sapientia Egyetem állami támogatásának kérdése is ezért fontos, hogy meglegyen az anyagi fedezet a piacképes, jó egzisztenciát biztosító szakok indításához Székelyföldön.

És még nagyon sok minden más is kell, a szakiskolák fejlesztése, a középfokú oktatásban az oktatás minőségének javítása.

Megoldást kell kínálnia a politikának, például annak a gyergyói asszonynak is, aki özvegyen, munkanélkülivé válva azon van, hogy fia ne kelljen, megszakítsa brassói egyetemi tanulmányait.

Egy állami diákhitel program, például, mint amilyen Magyarországon működik, megoldást jelentene számára és biztosítaná annak lehetőségét, hogy láthassa, hogy gyerekének több, jobb jut, kap esélyt a felemelkedésre.

Ha egy szülő ezt láthatja, akkor főtt pityókán és száraz kenyéren is elvan.

De azt látja, hogy gyereke még annyi felemelkedési esélyt sem kap, mint amit ő megkapott, akkor csodálkozunk azon, hogy a politika presztízse ott van, ahol van?

Mindenkinek vannak problémáik, nehézségeik, és mindenkinek a sajátja a legfontosabb.

Csak egy ügyet említek, az iskolatej és iskola-kifli programot. Hargita megyében, az országban elsőként, nem törődve a többletmunkával és minden más hercehurcával eltudtuk érni azt, hogy helyi vállalkozók jó minőségű és friss terményeit kapják a gyerekek.
Szemet szúrt a program Bukarestben, beindultak a lobbik, és jött is a jogszabály módosítás és ma gyerekeink 1/3-a, megint eheti a mindenféle E-kkel telepumpált, más megyékből idehozott kiflit meg tejterméket. (Csak azért 1/3, mert 134 közbeszerzést tartottunk, minden településen kettőt, hogy valamennyire kapjanak lehetőséget a helyi termelőink!)
Amikor erre a jogszabályváltozásra sor került, akkor is kormányon voltunk és azt, ami jól működött, ami jó volt a gyerekeknek és jó volt a helyi gazdaságnak is, feladtuk.

És a hasonló példákat hosszasan sorolhatnám, mert a probléma az Bukarestben, hogy különféle lobbi érdekek nagyon könnyen felül tudnak kerekedni, és elrontják azt is, ami egyébként jó és működőképes.

A Hargita megyei kalákaprogram megmutatta, hogy kevés pénzből is ki lehet hozni sokat, odafigyeléssel, közösségi összefogással, és akár egy nullást is le lehet vágni a beruházási költségekből.
A Hargita megyei kalákaprogramban mindenki tette a dolgát, megyei tanács, helyi tanács, közbirtokosság, vállalkozók, a szülők, és segítettek az állami szervek is.

Nem igaz tehát, hogy nem lehet.
Nagyon sok mindent lehet, ha megvan a kellő összhang, és mindenki kiveszi a részét a közös munkából.

Nem a nulláról indulunk, nagyon sok mindent elértünk az elmúlt két és fél évtizedben.
Az alapok le vannak rakva.
Sőt, nagyon sikeres megmaradást szolgáló intézményeink vannak.
Gondoljunk csak a Dévai Szent Ferenc Alapítványra, a Caritasra és más, zömében egyházi fenntartású oktatási és szociális intézményekre.

És gondoljunk csak a kultúra, az oktatás terén egyre bővülő mecenatúrára.
És nagyon fontos az anyaország szerepvállalása úgy az oktatás, mint a kultúra területén.

De említhetném a különféle kormányzati támogatásból megvalósított turisztikai beruházásokat, amelyek tetszhalott állapotból turisztikai központokat élesztettek fel Székelyföldön és máshol is.

Az infrastruktúra is jelentősen fejlődött az elmúlt egy-másfél évtizedben. (RMDSZ!! eredmény)
A közbirtokosságok, a földek visszaszolgáltatása szintén fontos alap (RMDSZ eredmény!!), kiegészülve az európai uniós agrár- és vidékfejlesztési támogatásokkal családok ezrei számára jelenthet rész- vagy önálló egzisztenciát.

Az erdélyi magyar közösség megmaradásához, gyarapodásához szükséges alapok adottak. Rajtunk áll, hogy élni tudunk ezzel a történelmi lehetőséggel!
A meghatározó szerep és felelősség az erdélyi magyar politikum, és annak domináns szereplője, az RMDSZ vállát terheli.

És természetesen e felelősségre nem az kell, legyen a reakció, hogy holnaptól mindenki elkezd gyorsan jogszabálytervezeteket, stratégiákat írni!
Hanem az, hogy mindenki ott abban a pozícióban, amelyben van, hozzájárul azzal, amivel tud, egy olyan erdélyi magyar közpolitikai szakapparátus felállításához, amely eredményesen tudja segíteni a politikai cselekvést, feltárja a problémákat, javaslatokat dolgoz ki megoldásukra az oktatást, a gazdaságot- és fejlesztéspolitikát és más fontos területeket illetően.

És ami még nagyon fontos, a kormányból való kilépésnek nem az kell, legyen a motivációja, hogy azért lépünk ki most, hogy majd később, amikor azt látjuk, hogy szerencsésebb a csillagok állása visszalépünk.

Azért kell most kilépnünk a kormányból, hogy nem csak választóink, hanem az egész romániai politikum fele közölhessük, megértettük november 16-a üzenetét, és azon leszünk, hogy a kijárásokra épülő politikai berendezkedés helyett egy újabb, jobb, korrektebb, transzparensebb, európaiabb berendezkedés kiépítésén dolgozzunk.

Abban vagyunk érdekeltek, hogy egy-egy döntés meghozatalát ne a politikai érdek, hanem a valós szükséglet, valós igény határozza meg, és ahol a jogokat úgy általában, a kisebbségi jogokat meg különösképpen, nem lehet piaci alku tárgyává tenni, mert ami jár, az jár.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 2,104 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...