Világ csúfsága

Nem tudok mást mondani arra, amit művelnek egyes szociáldemokrata párti politikusok Tőkés Lászlóval az állami kitüntetése kapcsán. Múlt év nyarán egy alkotmányos villámháborúval örvendeztették meg az országot, most meg vissza akarják vonatni az EP-képviselő kitüntetését, amelyet az 1989. decemberi forradalom kirobbantásáért kapott. Ez az eset példa nélküli a posztkommunista országokban. Ha visszatekintünk az elmúlt két és fél évtizedre, megállapíthatjuk, hogy a forradalmi változások fókuszában álló személyek, mint Lech Walesa, Václav Havel, Mircea Dinescu, illetve Tőkés László politikai értelemben elmagányosodtak, a rendszerváltó pártok pedig szép lassan kikoptak a politikai palettáról. Üdítő kivétel a Fidesz Magyarországon, illetve Orbán Viktor miniszterelnök mint rendszerváltó politikus – de ez kivétel, ami, tudjuk, erősíti a szabályt.

A posztkommunista csatározásokban marginalizálódott rendszerváltó politikusokra visszatérve, jellemző rájuk, hogy úgy mozognak, mint elefánt a porcelánboltban, mert nem képesek, nem hajlandók megtenni azokat a kompromisszumos lépéseket, megkötni azokat az alkukat, elhallgatni azokat a hazugságokat, amelyek a posztkommunista politizálásban mindennapossá váltak. Nem sztárolja őket ma már senki, a politikában inkább csak haragosuk van, szövetségesük alig. Egy dolog azonban biztos: az a tekintély és tisztelet, amiben a rendszerváltásban játszott szerepükért részesültek, a mai napig töretlen. Sehol és soha nem viszonyultak oly módon a rendszerváltás hőseihez, mint ahogy most teszik a szociáldemokrata politikusok Tőkés Lászlóval. Sarkosan fogalmaz, nevezhetjük néha provokatívnak is, RMDSZ-es politikusként én is, más is kaptunk a fejünkre tőle épp eleget, de kérdem én, mi köze ennek a forradalomban játszott szerepéhez, illetve az ezért kapott kitüntetéshez? Semmi. Ha nincs a Temesváron kirobbant forradalom, kérdem én, Corina Crețu képviselő asszony (http://www.ziare.com/laszlo-tokes/stiri-laszlo-tokes/tokes-isi-poate-pierde-decoratia-corina-cretu-membru-al-ordinului-a-sesizat-consiliul-de-onoare-1254153) ma lehetne az Európai Parlament tagja? Nehezen hiszem. És ha nincs a forradalom, az ország ma tagja lenne a NATO-nak meg az EU-nak? Kétlem. Ha évszázadok múlva néhány bekezdésben megírják az ország történelmét az akkori történészek, akkor majd azon kevés név között, amelyet említeni fognak, a Tőkés Lászlóé biztosan ott lesz, állami kitüntetéssel vagy kitüntetés nélkül. Ezért én bízom benne, hogy jobb belátásra térnek a szociáldemokrata politikusok, mert az emberek nem cirkuszt, nem kommunikációs gumicsontokat várnak el a kormánytól, hanem kormányzást. Ha továbbra is e témán lovagolnak, netán el is veszik a kitüntetést, azzal a saját maguk lejáratása mellett két dolgot érnek el: megnövelik Tőkés László választási esélyét a jövő évi európai parlamenti választásokon, és elfordítják maguktól még azokat a magyar szavazókat is, akik esetleg hajlandók lettek volna a szociálliberális szövetség államelnökjelöltjére voksolni jövőben.

Maguk ellen dolgoznak minden fronton, én ezt látom, és nem tudom megérteni, hogy miért csinálják.