Az egész népszámlálás folyamatában végig követhető volt, hogy a sok jó ötlet, kezdeményezés, valamint a tenni akaró emberek törekvéseinek ellenére sincsenek végiggondolt rendszerek az országban. A digitalizáció terén az illetékes intézmények nem gondolkodtak, nem gondolkodnak, ennek pedig legjobb példája a népszámlálás, amely már az önkitöltés időszakában is akadozott.
Annak ellenére, hogy Hargita megye a népszámlálás önkitöltéses időszakában országos szinten jól teljesített, a feldolgozás nem volt gördülékeny. Ráadásul azt gondolták Bukarestben, hogy az egyszerű ember az önkitöltés után le fogja ellenőrizni, hogy a kérdőívét lezárták és érvényesítették. Az esetek nagy többségében természetesen ez nem történt meg. Sajnos az adatokból az látszik, hogy megyénkben is vannak olyan települések, ahol az érvénytelen kitöltések aránya, az önkitöltés szakaszában elérte a 10 százalékot. Az érintett személyek pedig nem voltak erről értesítve: nem a kitöltő a hibás, hanem maga a rendszer, amely nem biztosított lehetőséget ezek korrigálására. Legalább a kérdezőbiztosokat kellett volna értesíteni, hogy a lekérdezés időszakában személyesen felkereshessék ezeket háztartásokat és javíthassák az adatokat.
A népszámlálás lekérdezési időszakában további számos probléma nehezítette a munkát. A rendelkezésre bocsátott táblagépeken és térképeken nem volt egyértelmű, hogy mely lakások és személyek voltak már az önkitöltés időszakában megszámolva, illetve melyek az összeíratlan lakások. Ez jelentősen megnehezítette a kérdezőbiztosok dolgát, akik sok esetben azokat a személyeket is felkeresték, akik online már válaszoltak a népszámlálási kérdőívekre, azzal a céllal, hogy ellenőrizzék és az adott címet lezárhassák.
Továbbá a kérdezés közben a különböző jegyzékek, elsősorban az iskolázottságra vonatkozó kérdések nagyon lassan töltődtek be a kérdéssorban. Ilyenformán egy többtagú család esetében a lekérdezés akár egy órát is felvehetett, ami több időbe telt, mint az online válaszadáskor. Ennek eredményeként, a gyorsabb munkamenet érdekében, számos településen a kérdezőbiztosok papíron végezték el a felméréseket, amit aztán késő éjszaka vezettek fel az online adatbázisba, így kényszerülve katasztrofálisan embertelen munkakörülmények közé.
Számos belső levelezésből, azok közül, amelyek hozzám is eljutottak arról tanuskodnak, hogy a teljes népszámlálás online rendszere bőven hagyott még maga után kívánni valót.
Nem mellesleg, a népszámlálási törvényben garantált többnyelvűséggel ellentétben a táblagépeken sem nemzetközi nyelven, sem pedig a romániai nemzeti kisebbségek nyelvén, így magyarul sem voltak elérhetőek a kérdőívek.
A megfogalmazott kérdések nagyon rosszul voltak kitalálva, amelynek összesített válaszai torzíthatják a valóságot. Erre egy példa: mivel nem kizárólagosan a személyigazolványban szereplő lakcímhez kötődnek a felmérések, ezért sajnos, hogy nagyon sok vidéki embert a leszármazottak (gyerekek, unokák) városi címekre jelentettek be. Egy olyan „elvárosiasított” vidéki réteg fog megjelenni papíron, amely valójában nem él városon, de ott van nyilvántartva. Ez újabb hibás döntésekhez vezethet majd a jövőben, hiszen az egyik legnagyobb kihívása a kor társadalmának az, hogy a vidék-város együttélést minél tisztességesebben, minél emberségesebben és minél tervezhetőbben segítse és fejlessze.
A folyamatos hibák, akadozások, csúszások nagyon jól mutatják: hogyha ma Romániában digitálisan kellene ügyet intézni, akkor az állam egyszerűen lefagyna. Ennek a tanulságait egyelőre úgy néz ki, hogy nem akarja senki sem levonni. Senki nincs felelősségre vonva, nem közvita tárgya, úgy teszünk, mintha minden tökéletes lenne. Ma, amikor az adminisztratív költségek több mint 10 százalékot, gyakran akár már 15-öt tesznek ki az életünkben – legyen szó magánemberről, vállalkozóról vagy közintézményről – az ország vezetősége segíthetne legalább abban, hogy többé ne legyen sorban állás, ne kelljen utaznunk az ügyintézésért és gyorsabban megszerezhessük a szükséges iratokat, engedélyeket. Segíthetne abban, hogy akinek van kedve, ideje és anyagi kerete, a szabályok szerint tudjon fejleszteni és előrehaladni. Ilyen téren a csőd sajnos továbbra is csak növekszik. Egyszóval tehát, ha valahol a világban beszélhetünk a digitalizációs törekvések csődjéről ott éldobogósok vagyunk.
Az országban minden olyan kezdeményezés, amely arról szól, hogy a bürokráciát csökkentsük, a digitalizációt bevezessük és a szolgáltatásokat könnyedén elérhetővé tegyük egy közintézményben, nagyon sok erőfeszítést igényel. Akkor lehetséges egy jól működő rendszer kiépítése, ha ezen az intézmények együtt dolgoznak, nem pedig ellehetetlenítik egymást, ehhez mindenki hozzá kell járuljon. Hargita Megye Tanácsa több területen igyekszik a lehetőségekhez mérten megkönnyíteni az alkalmazottak és az emberek életét a témában. Az épületben elektronikus beléptető rendszer működik, a gyorsabb ügyintézés érdekében elektronikus aláírásokat használunk. Kizárólag online fogadunk el civil szervezetek részéről beérkező pályázatokat. A megyei tanács egyik legújabb nyertes pályázatának is a bürokrácia csökkentése, az átláthatóság növelése és a lakossággal való csapatmunka a célja. A DIGITHR projekt keretében ugyanis digitális ügyfélkapu létrehozására kerül sor, ahol reményeink szerint mindenki számára elérhetővé válik az intézmény minden szolgáltatása otthonról, az irodából könnyedén egy okostelefonról.
Bethlen Gábor szavaival élve: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
