“A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” Jn 2,17 olvashatjuk a Szentírásban.
Legutóbbi brüsszeli utam során szemtanúja voltam annak, hogy a nyugati mentalitás hogyan tudja eltorzítani a keresztény értékeket. A migráns csoportok hogyan sajátítanak ki egy vallási, kulturális örökséget, a kereszténység szakrális helyét, a templomot. Ez a tapasztalat megrendítő számunkra, keresztény embereknek, nekünk Isten háza szent hely.
Minden épületnek megvan a maga rendeltetése így az iskolának, intézménynek, hivatalnak úgy a templomnak is. Ezeket pedig szerepük szerint vesszük igénybe, tartjuk tiszteletben az által, hogy magatartásunk, viselkedésünk megfelelő legyen az adott helyen. Tesszük ezt nem csak itt Székelyföldön, hanem más országokban is.
Nem tagadhatjuk le, hogy vallási magatartásunk több ezer éves múltra vezethető vissza, innen gyökerezik és a jelenünket is így próbáljuk megélni, gyermekeinket pedig ez szerint igyekszünk nevelni. Mit hozhat fiataljaink számára még a XXI. század? Milyen értékrendet? Milyen hagyományokat? Marad e meg múltunkból valami, amit mi még értéknek tekinthetünk?
Az Európai Unió egyik szlogenje a hangzatos ‘Egység a sokszínűségben’, de ebben az esetben a ‘sokszínű’ veszélyesen közeledik ‘egyszínűség’ felé. A vallás, a hit minden, ami ehhez kapcsolódik, ahogyan és ahol megéljük hitünket az szent, ne engedjük, hogy értékét veszítse.
Őrizzük meg a templom szent mivoltát, hitünket, keresztény értékeinket ezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy valakiből igaz, alázatos, hívő ember legyen.
Mint Hargita Megye Tanácsának elnöke, keresztény családban nevelkedett ember ezért tartom fontosnak, hogy történelmi egyházainkat támogassuk, házainkat ne homokra, hanem sziklára építsük.
