fbpx

Az öngól is gól

Borboly öngólja címmel jelent meg egy cikk pénteken a vasarhely.ro portálon. (http://vasarhely.ro/hir/borboly-ongolja-%E2%80%93-lako-peterfi-tundevel) A cikk apropóját az adta, hogy az egybanis szolidaritási akció kapcsán blogomon írtam egy bejegyzést, amelyben azt fejtegetem, hogy a minden bizonnyal egy éve hatályba lépő módosított népszavazási törvény a fogcsikorgatáson és más szolidaritási akciókon túl érdemi eszközt ad az emberek kezébe arra, hogy fellépjenek a hatalmukkal visszaélő politikusok ellen. Sajnálatos módon elkövettem azt a hibát, hogy belekevertem Lakó Péterfi Tündét is a bejegyzésembe. Elnézését kérem ezért, de azt gondoltam, hogy az a szolidaritás, ami mellette kialakult, nemcsak Marosvásárhelyen, hanem egész Erdélyben, világos és érthető magyarázat arra, hogy az embereknek már elegük van a kényük-kedvük szerint és vélt választási érdekeik mentén cselekvő politikusok akcióiból, és tesznek is ellenük.

Írásaimban, akár pozitív, akár negatív hangvételben, csak politikusokra, illetve más rokon szakmát gyakorlókra (újságírók, elemzők) szoktam reflektálni, egyesekkel vitázni, másokkal egyetérteni. Most e szabályt megszegtem, mert a szándékom a világos érvelésre, az írás mondanivalójára irányult, de utólag beláttam, hogy annyiban nem volt szerencsés az írás, hogy egy politikai vitának tegyek ki egy nem politikus személyt. Még egyszer elnézését kérem Lakó Péterfi Tündének, ugyanis ha akár egy írással is politikai támadásnak teszünk ki olyan személyt, aki nem politikus, nem újságíró, akkor azzal neki ártunk, és nekem nem volt ilyen szándékom. Mentségemre szólva, ő a közállapotok megváltoztatásán munkálkodik, ezért vállal hercehurcát, konfliktust, és bejegyzésemben arra akartam ráirányítani a figyelmet, hogy ez az a magatartás, ami reményt adhat, és azt ajánlom mindenkinek, hogy kövesse, támogassa őt.

A szóban forgó írásom lényegére visszatérve: ha nem történik valami szokatlan, mondjuk az, hogy a bukaresti politikusok időközben ráébrednek, milyen veszélyei vannak a csökkentett népszavazási részvételi küszöbnek, akkor biza egy év múlva életbe lép a törvény módosítása. Ennek a lényege a következő: akár helyi, akár országos népszavazáson, ha részt vesz a szavazókorú lakosság legalább 30 százaléka, és a polgármester vagy a megyeelnök visszahívását megszavazza a résztvevők többsége, valamint a leváltásra szavazók száma eléri a teljes szavazók 25 százalékát, akkor a polgármesteri, megyeelnöki mandátum megszűnik, új választást kell kiírni. Közérthetőbben fogalmazva, ha egy városban van 100 ezer szavazókorú polgár, és összegyűlnek a polgármester visszahívásához szükséges aláírások a referendum kiírásához, akkor a visszahíváshoz három feltétel kell:

1) menjen el szavazni legalább 30 ezer ember;

2) a visszahívásra szavazók legyenek többen;

3) a visszahívásra szavazók száma érje el a 25 ezret.

Általános tapasztalat, hogy egy ilyen típusú referendumra általában azok mennek el, akik a visszahívásra szavaznak, ezért egy polgármester mandátuma attól függ, hogy az adott településen 25-30 százaléknyi ember elégedetlen-e vele, és akarja-e a visszahívását.

Ha életbe lép ez a módosítás, megláthatjuk, hogy nemcsak Marosvásárhelyen, hanem számos más városban, faluban  varázslatos átalakuláson mennek át a polgármesterek, ugyanis tudják: akit egyszer visszahívtak az emberek, annak a visszaválasztási esélyei csekélyek. Meggyőződésem, hogy ez a jogszabály-módosítás olyan változtatásokat kényszerít ki, amelyeket most még el sem tudunk képzelni. Marosvásárhely esetére visszatérve, ha életbe lép ez a törvény, én biztos vagyok benne, hogy a város polgármestere is jelentős átalakuláson fog átmenni, mert tudja, ha valamely beosztottja továbbra is szórólapozás miatt büntet a zöldségpiacon, vagy átnevez egy egykori magyar temető helyén kialakított közparkot (Bolojan – Nagyvárad), akkor visszahívás elé nézhet. Ha életbe lép ez a törvény, akkor a polgármester fogja javasolni a legjobb helyszínt a városban a Forgatag számára, a magyar iskolanevet, nem pedig fordítva, hogy kilincselni, könyörögni kell azért, hogy viselkedjen már a város másik felének is polgármestereként.

Természetesen amit leírtam a vásárhelyi polgármester vonatkozásában, az igaz lesz a magyar polgármesterekre, megyeelnökökre is, így rám is. Mindennek persze az a feltétele, hogy ne vonják vissza törvénymódosítást, ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Az írás elejére visszatérve, a blogomra azért írok, hogy megosszam gondolataimat a blogom és a facebook-oldalaim több ezer olvasójával. Ezért az a kérésem a különböző sajtóorgánumokhoz, hogy ha tájékoztatják saját olvasóikat egyes írásaimról, akkor lehetőleg törekedjenek arra, hogy ne részleteket ragadjanak ki, és ne járjanak úgy, mint azon politikustársak, akiknek e korábbi cikkemből (http://reply.transindex.ro/?cikk=364) egy dolog esett le, hogy én Tőkés Lászlót mindenáron az RMDSZ-listára akarom juttatni. Írtam egy cikket, amely arra vonatkozott, hogy hagyjuk már abba a parancsra utáljuk egymást magatartást, és gondolkodjunk el azon, miként is lehetne megvalósítani, amit minden erdélyi magyar ember vár, a magyar összefogást. Erre fel mi lett a cikk utóélete? Borboly be akarja nyomni Tőkést az RMDSZ-listára. Pfuj, az áruló! Mit evett ez reggelre, bolondgombát?

Nem ragozom tovább, a lényeg az, örülök neki, hogy az emberek a négyévenkénti szavazati lehetőség mellett kapnak a kezükbe egy újabb eszközt, a helyi választottak visszahívhatóságának lehetőségét. Kapnak egy eszközt, amivel élhetnek sorsuk jobbítása érdekében, és én tudom, hogy élni is fognak ezzel.

 1,874 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...