Ha már a szórvány napja van…
…gondoltam, írok egy rövidet a blogomra, ugyanis Székely István ezen nyilatkozatától ihletet kaptam (http://itthon.transindex.ro/?
Nem akarok én itt „ki mondta, mikor mondta” vitát kezdeni, de azért az erős túlzás, hogy a belső anyaország fogalmával kellett bármely székelyföldi önkormányzati vezetőt is meggyőznie bárkinek is a szórványügy fontosságáról. Székely István állítását azon egyszerű tény is cáfolja, hogy e fogalmat évekkel korábban használtam több vitairatomban, tehát nem kellett engem erről meggyőzni, mint ahogy mást sem. Arra viszont emlékszem nagyon jól, hogy akkoriban volt némi értetlenkedés az RMDSZ-ben, amikor a belső anyaország fogalmát is tartalmazó írásom megjelent.
Jól van ez így. Az az erőssége az RMDSZ-nek, hogy az innovatív dolgokat átveszi, beépíti, igaz, némi fáziskéséssel (persze ennek is megvannak az elvitathatatlan pozitívumai). E tekintetben nem panaszkodhatom, vannak sikerek, hogy csak a legutóbbit, a polgármesterek kongresszusi küldötti tagságára vonatkozó javaslatomat említsem, amelyből egy kongresszusnyi fáziskéséssel ugyan, de valóság lett. Két éve felvetettem, hogy a Communitas-pénzt teljes egészében csoportosítsuk át szórványcélokra, illetve a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára, és már csak azt várom, ez mikor következik be, mert hogy be fog következni, az biztos.
Ez lenne az igazi szórványprogram, ez szolgálná a megmaradást. Székelyföldnek, Partiumnak, Kolozs megyének nincs szüksége Communitas-pénzre, fejezzük már be azt a gyakorlatot, hogy a szórványnak csak a resztli marad, pedig ott van rá igazán nagy szükség.
Egyébként a Székelyföld–szórvány partnerségnek van egy másik vetülete is, amiről nem sokat beszélünk, pedig fontos, és ez a parlamenti választások kérdése. Múlt év december 9-én nem sok hiányzott ahhoz, hogy benézzünk az 5 százalékos küszöb alá, aminek egyenes következménye lett volna, hogy elesünk az újraosztott mandátumoktól, drasztikusan csökken parlamenti frakcióink létszáma, és lecsúszunk azon pártok közé, amelyek szintjén már nem igazán szokás a szereplőket komolyan venni. A szórvány számára nagyon fontos az erős parlamenti jelenlét, fontosabb, mint a tömbmagyar térségek számára, ahol az erős önkormányzati jelenlét számos fontos kérdésben védelmet, megoldást nyújt.
Amint az köztudott, a múlt évi parlamenti választáson a tömbmagyar vidékek közül kettőben sikerült növelni az RMDSZ-es szavazatok számát, Hargitában és Kovásznában, a többiben mind kopás volt, amely esetenként elérte a 20 százalékot. Tehát Hargita és Kovászna e téren is tette a dolgát, és azt gondolom, hogy erről a kérdésről illene többet beszélni a közeljövőben, ugyanis a tömbmagyarságban nem az kellene legyen a tét, hogy valahogy az RMDSZ-es jelölt kaparja össze az 50 százalékot, hanem az, hogy olyan sok szavazatot szerezzen, amiből jut bőven az újraosztásra, a szórványmagyarságnak is.
A belső anyaország fogalmának van egy ilyen vetülete is, és fontosnak tartanám, ha az elkövetkező időszakban erről többet beszélnénk, mert ennek lehet mozgósító ereje. Annak már kevésbé, hogy tavaly 90 százalékkal vertük Toróékat, és 2016-ban legyen ez az arány 95.
Egyébként úgy tudom, a néppárt is szórványnapot szervez. Nincs ezzel semmi baj, de azért nem ártana, ha néhány percre elgondolkodnának azon, mi lett volna, ha múlt év decemberében jobban sikerül a 6:3-as mutatványuk, és annyi szavazatot elszipkáznak az RMDSZ-től, hogy annak nem lesz meg az 5 százalék, elmarad az újraosztás, és a szórványnak nulla parlamenti képviselői hely jut. A szórvány napján érdemes erről is beszélni.
Ihlet, valamint az emlékek mellett azonban ne feledkezzünk meg a tényekről sem:
1.) a „belső anyaország” fogalmát a nyilvánosság előtt először Németh Zsolt használta a 2000 februárjában megejtett székelyföldi látogatása során (Szondy Zoltán: belső anyaországként kell működnünk – Beszélgetés Németh Zsolt államtitkárral. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./ Forrás: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006.) Hogy ki mikor gondolt erre, azt nem tudom;
2.) a székely-szórvány kapcsolat kialakításában kezdeményező szerepe Takács Csabának volt. Kétségtelen, hogy partnerekre csak a 2008-as generációváltás után talált;
3.) a „belső anyaország” fogalmának nyilvánosság előtti használata, valamint a székely-szórvány programok indítása között eltelt nyolc év…
Ami a „belső anyaország” fogalom használatát illeti – valóban, az RMDSZ „vezetők” (az RMDSZ-ben nincsenek „lider”-ek: mindenki valamilyen pontosan meghatározott tisztséget tölt be) nem használták, és most sem használják túl gyakran. Nem Székelyföld ebből tételezett szerepe okán, hanem elsősorban az „anyaország” kifejezéssel van bajuk. Ez – a kifejezés eredeti, Magyarországra vonatkozó használatában – olyan hierarchikus viszonyrendszert feltételez, amelyet nem éreznek magukénak.
Székely István nyilatkozata kapcsán ismételten megjegyzem, egyetlen székelyföldi önkormányzatist sem kellett meggyőzni a szórványügy érdkében sem belső anyaország sem semmiféle más fogalommal vagy egyéb rábíró eszközzel. Pláne nem az akkori ügyvezető elnökségnek, amelynek akkori vezetője, Takács Csaba és mások is, meglehetős fenntartással tekintettek e programra. E fogalom politikailag az RMDSZ-ben közkézen forogni akkor kezdett, amikor e témában írtam egy tanulmányt és meglehetősen éles vita kerekedett belőle. Örülök neki és megtisztelő, hogy Németh Zsolttól származik, bizos vagyok benne, nem fog egy plágiumvádat akasztani a nyakamba. Nem vagyok politikai nyelvújító, nem vagyok filológus, politikus vagyok, választott politikus, ha valamit mondok, írok, nem kell félremagyarázni, és különböző stilisztikai meg nyelvészeti analíziseknek alávetni, hanem azt kell nézni, miért mondom, melyek a céljam, mi a realitása annak amit mondok és azzal kell vitatkozni.
Ami a fogalmat illeti, különösen az anyaország fogalmat, erre is igaz, rossz az aki rosszra gondol és mindenki magából indul ki.
Igen az anyaországi pozíció az jelenthet egyfajta beleszólási belekotyogási pozíciót, de jelentheti azt is, hogy van egy olyan entitás amire bármikor számíthatsz, és amely bármit bevállal érted, és nem a politkai hasznokat meg más dolgokat nézi. Szerencsénkre, az anyaországunkban most olyan politikai vezetése van, amelyre az utóbbi igaz és sajnos volt olyan vezetője, amely néhány maréknyi szavaztért bármi bevállalt, huszmillió románozástól kezdve egészen december ötödikét.
Hargita és Kovászna megye összetartozunk szórványprogramja azért maradhatott meg és azért sikeres, mert az anyaország fogalomnak az utóbbi értelmezését valljuk, sőt mi több, a kritizált írásomban leírtam azt is, hogy a minél több székelyföldi RMDSZ-es szavazat, a szórványt segíti a parlamenti mandátumok újraosztásánál. Tehát úgymond ez is a belső anyaország szerep egy fontos része, sőt talán sokkal fontosabb mint az összetartozunk program.
Az összetartozunk programnak nagyon jó a sajtója, olyan események tartoznak hozzá, amelyek látványosak, ifjúsági cserék, kultúrális programok. De ezek fontossága eltörpül ahhoz képest, amit a megmaradás mindennapi nehéz munkája követel. És ebben biza elsősorban a szórványban működő egyházaink, intézményvezetőink, RMDSZ-es tisztségviselőinké illetve az RMDSZ főtitkárságáé és szövetségi elnökéé a főszerep. Ezért sem voltam ott tegnap Enyeden, azt akartam, hogy Hargita megyét az képviselje aki nem választott politikus és mégis szívügyeként kezeli a programot, Zonda Erika igazgató asszony.
És ha már szórvány, és ha már Takács Csaba, köztudott, azok közé tartozom, akik az RMDSZ-en belül csápoltak az ügyvezető elnökség megszüntetése érdekében. Ma már belátom, e döntésnek vannak hátulütői is, ugyanis az ügyvezető elnöki funkció nagyon komoly befolyást jelentett a szórványért mindenek felett elkötelezett Takács Csabának, és ezáltal a szórványnak, hogy kilúgozhassa Székelyföld vonatkozásában némi előnnyel kecsegtető, de a szórvány vonatkozásában súlyos politikai következményeket kockáztató RMDSZ-es indítványokat. Ma erre nincs lehetőség. Gyors, formalizált a döntéshozatal, és kevés az analízis, a vívódás, tetszik nem teszik, ami van azt eszi alapon mennek a dolgok a szórvány vonatkozásában.
És abban a bonyolult politikai helyzetben amiben vagyunk, azt gondolom, hogy a több analízis, a dolgok alaposabb átgondoltsága nem ártana.