www.borbolycsaba.ro

Ha már a szórvány napja van…

…gondoltam, írok egy rövidet a blogomra, ugyanis Székely István ezen nyilatkozatától ihletet kaptam (http://itthon.transindex.ro/?hir=34691). Azt nyilatkozza Székely István, idézem: „A belső anyaország fogalma volt a kulcsszó, amellyel meg lehetett nyerni az önkormányzati vezetőket a szórványprogramok támogatásának.”

Nem akarok én itt „ki mondta, mikor mondta” vitát kezdeni, de azért az erős túlzás, hogy a belső anyaország fogalmával kellett bármely székelyföldi önkormányzati vezetőt is meggyőznie bárkinek is a szórványügy fontosságáról. Székely István állítását azon egyszerű tény is cáfolja, hogy e fogalmat évekkel korábban használtam több vitairatomban, tehát nem kellett engem erről meggyőzni, mint ahogy mást sem. Arra viszont emlékszem nagyon jól, hogy akkoriban volt némi értetlenkedés az RMDSZ-ben, amikor a belső anyaország fogalmát is tartalmazó írásom megjelent.

Na de ezek a régebbi történetek, mint láthatjuk, ma már más szelek fújnak az RMDSZ-ben, és amire egykoron mint valamiféle gyanús székelyföldi önkormányzatis szervezkedésre kellett tekinteni, azt ma már az RMDSZ Főtitkársága szervezi.

Jól van ez így. Az az erőssége az RMDSZ-nek, hogy az innovatív dolgokat átveszi, beépíti, igaz, némi fáziskéséssel (persze ennek is megvannak az elvitathatatlan pozitívumai). E tekintetben nem panaszkodhatom,  vannak sikerek, hogy csak a legutóbbit, a polgármesterek kongresszusi küldötti tagságára vonatkozó javaslatomat említsem, amelyből egy kongresszusnyi fáziskéséssel ugyan, de valóság lett. Két éve felvetettem, hogy a Communitas-pénzt teljes egészében csoportosítsuk át szórványcélokra, illetve a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára, és már csak azt várom, ez mikor következik be, mert hogy be fog következni, az biztos.

Ez lenne az igazi szórványprogram, ez szolgálná a megmaradást. Székelyföldnek, Partiumnak, Kolozs megyének nincs szüksége Communitas-pénzre, fejezzük már be azt a gyakorlatot, hogy a szórványnak csak a resztli marad, pedig ott van rá igazán nagy szükség.

Egyébként a Székelyföld–szórvány partnerségnek van egy másik vetülete is, amiről nem sokat beszélünk, pedig fontos, és ez a parlamenti választások kérdése. Múlt év december 9-én nem sok hiányzott ahhoz, hogy benézzünk az 5 százalékos küszöb alá, aminek egyenes következménye lett volna, hogy elesünk az újraosztott mandátumoktól, drasztikusan csökken parlamenti frakcióink létszáma, és lecsúszunk azon pártok közé, amelyek szintjén már nem igazán szokás a szereplőket komolyan venni. A szórvány számára nagyon fontos az erős parlamenti jelenlét, fontosabb, mint a tömbmagyar térségek számára, ahol az erős önkormányzati jelenlét számos fontos kérdésben védelmet, megoldást nyújt.

Amint az köztudott, a múlt évi parlamenti választáson a tömbmagyar vidékek közül kettőben sikerült növelni az RMDSZ-es szavazatok számát, Hargitában és Kovásznában, a többiben mind kopás volt, amely esetenként elérte a 20 százalékot. Tehát Hargita és Kovászna e téren is tette a dolgát, és azt gondolom, hogy erről a kérdésről illene többet beszélni a közeljövőben, ugyanis a tömbmagyarságban nem az kellene legyen a tét, hogy valahogy az RMDSZ-es jelölt kaparja össze az 50 százalékot, hanem az, hogy olyan sok szavazatot szerezzen, amiből jut bőven az újraosztásra, a szórványmagyarságnak is.

A belső anyaország fogalmának van egy ilyen vetülete is, és fontosnak tartanám, ha az elkövetkező időszakban erről többet beszélnénk, mert ennek lehet mozgósító ereje. Annak már kevésbé, hogy tavaly 90 százalékkal vertük Toróékat, és 2016-ban legyen ez az arány 95.

Egyébként úgy tudom, a néppárt is szórványnapot szervez. Nincs ezzel semmi baj, de azért nem ártana, ha néhány percre elgondolkodnának azon, mi lett volna, ha múlt év decemberében jobban sikerül a 6:3-as mutatványuk, és annyi szavazatot elszipkáznak az RMDSZ-től, hogy annak nem lesz meg az 5 százalék, elmarad az újraosztás, és a szórványnak nulla parlamenti képviselői hely jut. A szórvány napján érdemes erről is beszélni.

 1,657 total views,  1 views today

Hozzászólások
Loading...