Legyen kerekebb!
Három szakértő elemzi a mellékelt cikkben az úgynevezett marosvásárhelyi politikai helyzetet (http://itthon.transindex.ro/?
Na de komolyra fordítva a szót, az alábbi észrevételem lenne:
Először is, amint az interjúból is kiderül, Marosvásárhely, Maros megye nem egy elvesztett térség magyar szempontból, már csak ha az etnikai arányokat is nézzük, ugyanis a magyarság számarányának csökkenése megállt a városban. Ezért hamis minden olyan állítás, amely a magyarság számarányának csökkenésével akarja magyarázni az egyre vaskosabb választási kudarcokat. Önvizsgálatra, ezt követően pedig helyzetértékelésre és összefogásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy megforduljon az a választási ciklusok óta tartó trend, hogy a magyarság politikai képviselete visszaszorul.
Jól tudjuk, ha csak a múlt évi választások óta eltelt időszakra is visszatekintünk, sem önvizsgálat, sem alapos helyzetértékelés nem volt, és persze akkor hogy legyen összefogás? Volt viszont balhé a városi RMDSZ újjászervezése körül, azóta meg egy-két vérszegény flashmob Dorin Florea fakivágásai és más ilyen akciói ellen, amire ő stílszerűen néhány göthös csutak kirakásával reagált, helyén kezelve az ügyet. Volt egy SZNT által szervezett sikeres tüntetés, amelytől a helyi RMDSZ-es vezetők távol maradtak, de már biza néhány napja a makkfalvi SZNT-s majálison ott volt az újonnan választott megyei RMDSZ-elnök, Brassai Zsombor.
És még sok minden volt, de most inkább arról beszélnék, mi az, ami nem volt, és nemcsak az elmúlt egy évben, hanem az elmúlt húszban.
Azt gondolom, alapvetően az a problémánk Marosvásárhellyel, hogy nem történt meg egy nemzetpolitkai helyzetértékelés a várossal kapcsolatban. Marosvásárhely a népességét, elhelyezkedését, etnikai viszonyait tekintve hasonló szerepet tölt be Székelyföld vonatkozásában, mint Szabadka Bácska szerbiai oldalán. Szabadkán, mint tudjuk, egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül a magyarság a szerb betelepítések, a helyi magyar elit megosztottsága, a perspektíva hiánya, a kivándorlás, a háború utáni válságos helyzet és még ezeregy tényező okán. Marosvásárhely viszont nem bukott el, és bár Dorin Florea macska-egér játékot játszik a politikai ősellenség, a pozíciójára folyamatosan veszélyt jelentő RMDSZ-szel, azért közben tesz nagyon komoly gesztusokat a helyi magyar közösség felé. Dorin Florea tudja, hogy ha nem végzi jól a dolgát, ha nem figyel, ha nem sikerül folyamatosan elvonnia az RMDSZ figyelmét a fontos dolgokról, ha nem tudja folyton Gică contra pozícióban tartani, akkor lehet még magyar polgármestere Marosvásárhelynek. És azt is tudja, hogy az országos politikában komoly befolyással rendelkező Maros megyei RMDSZ-es politikusokat nem szabad lebecsülni.
Ettől persze még a marosvásárhelyi magyar politikai lejtmenet folytatódik, a jó politikai ütemérzékkel rendelkező Dorin Florea és a helyi román elit többi tagja diktálja ehhez az ütemet.
Tehát a lényeg az, el kellene már dönteni végre, hogy akkor Marosvásárhelyen folytatódik továbbra is a bukdácsolás, vagy végre-valahára sikerül kitűzni olyan irányokat, amelyek mentén tovább lehet lépni.
A székelyföldi magyar összefogásban rejlő lehetőségekről most nem regélek, mert annak lassan könyvtárnyi anyaga van, csak még mindig helyben toporgunk, illetve, pontosabban fogalmazva, nagyon lassan történnek a dolgok.
Szóval ha a továbblépés látványos, az emberek által is érzékelhető irányait keressük, akkor látványos és komoly lépésekre van szükség. Ilyennek tartom például a marosvásárhelyi magyar felsőoktatás fejlesztését, amely a legolcsóbb és legkivitelezhetőbb módja annak, hogy Marosvásárhelyre nagy számban telepedjen magyar értelmiség, fiatalság. Ezért én azt mondom, hogy a jövőben az egyetemfejlesztési, campusbővítési és más ilyen akciókat Marosvásárhelyre kellene koncentálni, és nem, mondjuk, Kolozsvárra, ahol, ugye, etnikai szempontból ez nem oszt, nem szoroz, és maximum annyi a hatása, hogy súlyosbítja az amúgy is létszámhiánytól szenvedő magyar karok és tagozatok helyzetét a Babeș–Bolyain. Amennyi fiatalt csak lehet, állítsunk meg Marosvásárhelyen, ne menjenek tovább a lassan ingázójárattá válló Wizzairrel Londonba vagy Kolozsvárra, Budapestre.
Egy másik ilyen irány lehetne, amire lehetne nagyobb figyelmet szentelni, azon kötelékek erősítése, amelyek Marosszéket, Marosvásárhelyt mindig is összekötötték Székelyföld többi részével. Mondjuk, jó lenne, ha a bözödi tó mellett húzódó, a Felső-Küküllőmentét a Nyikó mentével összekötő útnak elészülne a Maros megyei szakasza is, mert Hargita megyéből közeledünk a megyehatárhoz, évek óta nagyon komoly forrásokat fordítottunk erre, de túloldalról is hasonlót várunk el. Kiváló lehetőség lenne Gyergyóremetéről a Görgény völgye felé vezető út megépítése is, amely drasztikusan csökkentené a Marosvásárhely és Gyergyószék közötti távolságot. A Maros Galócás és Déda közötti szakaszán elhelyzekedő települések egységes fejlesztése turizmus, agrárgazdaság, erdőgazdálkodás kapcsán egy másik olyan terület, ahol kiváló lehetőségek adódnak az összedolgozásra.
A lényeg az, hogy Marosvásárhely, Maros megye, Székelyföld kérdését perspektivikusabban kellene kezelni, mint ahogy ez eddig történt mindazon szereplők részéről, akiknek van beleszólásuk e kérdésekbe, és van eszközük, hogy ilyen vagy olyan irányba befolyásolják a történéseket.
És ha ilyen kérdések szóba kerülnek, akkor ki kell lépni abból a burokból, amelyben leledzeni oly kellemes, csak éppen sehova sem vezet, nevezetesen abból, hogy megfeledkezünk a helyi románsággal való párbeszéd fontosságáról. 22 év demokrácia után eljött az ideje annak, hogy Hargita, Maros, Kovászna megyét sajátosan érintő ügyekkel összefüggésben létrejöjjön egy román–magyar kerekasztal, amelynek kapcsán a résztvevők nem azt keresik, mit nyerhetnek a részvétellel, hanem azt, hogy mit adhatnak bele a közösbe mindannyiunk, románok és magyarok boldogulása érdekében.
Nem akarok én oktatni senkit, de ha Dorin Florea polgármester az első olyan meghatározó Maros megyei politikus, aki üdvözli és támogatásáról biztosítja a Sepsiszentgyörgyről kiinduló Európa Kulturális Fővárosa székelyföldi projektet, akkor illik neki ehhez helyben gratulálni és elismerni, hogy igen, ez derék dolog, nem pedig beterjeszteni valami tudom is én, milyen előterjesztést, aminek egy a célja: hogy elhomályosítsa a polgármester lépését, tulajdonképpen kekeckedés. És azt sem tartom a legokosabb döntésnek, hogy ha van egy feszült helyzet a MOGYE-n, akkor valaki előáll egy plágiumváddal a rektor ellen, mert az, ugye, most nagyon divatos és jól sajtózható. Van egy román mondás: „unde dai și unde crapă”. Jó lenne, ha ez a mondás mindenkinek ott lenne a fejében. Egyébként is, az indulatokat nem szítani kell, hanem csillapítani, és ahol csak lehet, keresni kell a párbeszédet.
Egyébként én e vonatkozásban optimista vagyok, mert azt látom, hogy Székelyföld, a három székely megye vonatkozásában egyre többen élnek a román politikai terminológiában ma népszerű fogalommal, a „reevaluálással” román és magyar oldalon egyaránt (a helyzet újraértékelésével). Csak hát még nagy a bizonytalanság, nagy a félelem a választói fogadtatástól, pedig szerintem ezek a félelmek mindig alaptalanok, mert a választópolgárok látják a fától az erdőt, ugyanis a demokrácia alapszabálya, hogy a választó bölcsebb a választottnál.
