Rövid értekezés a sajtószabadságról

Pontosabban a sajtó munkatársainak szabadságáról: természetesen bárki bárhol bármikor azt csinálhat, amit akar – mindaddig, amíg ezzel nem sérti mások jogait, nem hoz másokat esetleges életveszélyes helyzetbe.

Lehet úgy gondolni, ahogy azt Kozán István írja, és lehet úgy gondolni, ahogy azt Molnár István, a Szilos Vadásztársulat tagja mondja. Ki-ki döntse el, melyik a helyes, kövesse azt, amit jónak lát. Egy medve városba tévedése nyilván vezető hír lehet, csak ezzel ne akadályozzák a szakembereket munkájuk végzésében.

És igen, megismétlem, amit mondtam: nem fogok hozzajárulni, és ne kérje senki, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy életét, testi épségét kockáztassa. Tévedés ne essék, itt nem arról beszélünk, hogy személyem kellene hogy engedélyezze a média jelenlétét egy-egy medve kiemelésénél. Arról van szó, hogy a hozzám közvetítés céljából beérkezett igényeket nem továbbítom.

Ugyanakkor örvendek, hogy Kozán úr végre leírja az újság hasábjain azokat a gondokat, amelyeket mi már évek óta emlegetünk, és amelyek megoldását kérjük az illetékes minisztériumtól: az erdei motorozás káros hatása, a csendőrség nem megfelelő felszereltsége ilyen esetekre, és kiegészítem a listát az erdei gyümölcsök begyűjtésének mértéktelenségével. Továbbá valószínűleg vannak olyan erdőrészek, amelyekben törvénytelenül termelnek ki fát, sajnos jómagam nem tudom ezt ellenőrizni, mint ahogy azt sem, hogy mikor jön medve Csíkszeredába, de Kozán úr is nyugodtan átadhatja erre vonatkozó információit a megfelelő rendészeti szerveknek. Ám ha gondolja, ilyen esetben szívesen közvetítek.

Végezetül kérem az olvasókat, újságírókat, hogy hallgassák meg a Szilos Vadásztársulat képviselőjének szavait (a videó megtekinthető itt: https://www.facebook.com/borbolycsaba/videos/852757954848314/), és mindenki döntse el magának, meddig terjed a sajtószabadság.