Újabb déjà vu…
E cikket elolvasva déjà vu érzésünk támadhat. Emlékezzünk csak, a korábbi népszámlálások alkalmával, milyen nagyvonalú volt a népszámlálási ívet készítő bukaresti intézmény. Külön etnikumként szerepelt a székely, csak mi túljártunk az eszükön és nem vettük be a megosztási maszlagot.
A Timok-völgyi románok esetén ez a metódus kiválóan működik. Erről szól ez a cikk. Meg természetesen arról, hogy Szerbiában a kulturális autonómia eszközrendszere adott az ott élő románság számára, feltéve, hogy románnak vallja magát és nem vlachnak.
A cikket érdemes végigolvasni, mert azokat a történetek, amelyeket a csángók magyar oktatása terén „elműveltek” a bákói hatalmasságok, hatóságok, azon történetek most a Timok-völgyi román oktatás megakasztásánál is előfordulnak.
Tehát kicsi a világ, és a dolgok ismétlődnek, és amit ma megtesznek egy moldvai csángóval, azt holnap megtehetik egy Timok-völgyi románnal.
Természetesen ez a viszonyrendszer fennáll a tömbmagyar-szórványmagyar vonatkozásban is. Lehet nagy vitéz lenni, merevíteni időnként egy nagyot itt Székelyföldön, csak hogy annak többszörösét kapja negatív értelemeben a szórványmagyarság, tehát az egésznek mérlege negatív.
Tehát hogy is van, kevesebb hőbörgést és több munkát?
1,801 total views, 1 views today
