A demokráciában a politikusoknak képesnek kell lenniük arra, hogy hatékonyan képviseljék az embereket. Az embereknek pedig fontos tudniuk, hogy mitől lesz valaki jó politikus, annak érdekében, hogy a legalkalmasabb személyeket bízzák meg képviselettel.
Amikor a vezetőkre gondolunk akkor leginkább a vezetők cselekedeteire fókuszálunk, és nagyon ritkán gondolkodunk el azon, hogy kik is ezek a vezetők valójában és milyen jellemmel rendelkeznek. – fogalmazta meg egy beszédében D. Barton üzletember. A politikus nem próféta, nem trónörökös vagy rocksztár, hanem egy adott időszakban mandátummal megbízott választópolgár. Egy ugyanolyan szomszéd, rokon, testvér, gyermek, apa vagy anya a hétköznapokban, mint bárki más.
Az emberek politika iránti közönye egyre inkább növekszik, a választási részvétel szintje a fiatalok körében a leginkább alacsony. A szakirodalom szerint a szavazók hozzáértést, feddhetetlenséget és hitelességet várnak el legfőképpen a politikusoktól. Ahhoz, hogy egy politikus hiteles legyen, valós kapcsolatban kell lennie a hétköznapi emberekkel és tisztában kell lennie a helyzetükkel. A cikkben olvasható, brit kutatás szerint, ez az elvárás az, amelyik utóbbi időben leginkább növekedni látszik.
A politikai iskola olyan gondolkodásmód, amely a politikai elmélet és gyakorlati kérdések elemzésére és megértésére összpontosít. Azon elméleteket és megközelítéseket foglalja magába, amelyek az állam, a politikai intézmények, a döntéshozatal, a hatalom és az érdekek kérdéseivel foglalkoznak. A politikai iskola több különböző irányzatot foglal magába, például a régi és az új politikai iskolát, a liberalizmust, a konzervativizmust, a marxizmust, a feminizmust és a posztmodernizmust. Az egyes politikai iskolák különböző elméleteket és megközelítéseket alkalmaznak a politikai világ elemzésére és megértésére.
Az új politikai iskola ma megköveteli, hogy a megválasztott képviselő legfőbb erénye az alázat, az együttműködés, a párbeszéd, az átláthatóság és a rugalmasság legyen. A politikusnak képesnek kell lennie átérezni azoknak a sorsát, illetve igényelnie kell a betekintést azoknak az életébe és kihívásaiba, akikért felel. A helyszíni tapasztalat, a közvetlen emberi kapcsolatok és a formalizáltság csökkentése jellemzi a jó irányt.
A régi politikai iskola szerint, a politikusok feladata mindössze annyi, hogy kinyilatkoztassanak. Kiállnak és elmondják a közvetíteni kívánt információkat, majd továbbmennek, minden párbeszéd nélkül. A közösségi oldalakon tájékoztatnak, de a visszajelzések hidegen hagyják, sőt elutasítják, ha van ilyen. Ezzel szemben az új politikai iskola tagjai kíváncsiak. Az egyik legfontosabb dolog a számukra az, hogy legyen visszajelzés, ami azt is jelenti, hogy keresik az együttműködő feleket, keresik a megoldásban résztvevők körének bővítésének a lehetőségét. Felvállalják a kritikát és nem állnak bosszút. Elfogadják az építő jellegű negatív véleményeket és figyelembe veszik a döntéshozatal során.
A régi politikai iskola tagjai azt mondják, hogy vagy ők maguk oldanak meg egy problémát, vagy oldják meg nélkülük. Nem ismerik a kompromisszumot, nem ismerik a közös munka örömét. Bosszút állnak, számon kérnek, megsértődnek, ha nem szól valami a kizárólagos magasztalásukról. Az új politikai iskola tagjai együtt örvendenek azokkal, akikért dolgoznak, nem tekintik magukat fölöttük lévőnek. Örvendenek azok sikerének, akikkel együttműködtek és keresik ennek az ismétlési lehetőségét.
Marshall McLuhan kanadai médiateoretikus elmélete szerint, az elektronikus kommunikáció és a technológia fejlődésével a világ annyira összezsugorodott, annyira kicsivé vállt mint egy falu. Ezen folyamatok kivetíthetőek az életünk minden részére, mozzanatára, így a politikai életre is. A közösségi média, és a világaló nyújtotta lehetőségeket egy új szellemű politikusnak ki kell használnia az állandó diskurzus fenntartására a szavazópolgárok felé, között.
A mai „globális faluban” (1960) mindenki ismer mindenkit és a társadalom számára olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyek lehetővé teszik a folyamatos tájékozódást, tanulást, ezáltal az olyan műveltségi szint és kommunikációs készség kialakulását, amely az ipari forradalom során csak az urbánus környezetben volt elérhető. Ma már mindenki számít, mindenki rendelkezik véleménnyel és ennek hangot is ad, így segítve a politikusok munkáját a tökéletes demokrácia felé történő törekvéseikben.
A kérdés csak az, hogy van-e olyan jó az adott politikus, hogy hátrahagyva saját érdekeit, egyéni törekvéseit és dicsvágyát szakítai tudjon a régi politikai iskolával, és a fejlődőképesebb, jobb, új politikai iskola szerint járjon el, a polgárokért, a polgárok érdekeiért.
A digitalizáció már nem a jövő, hanem a jelen, amely növeli a hatékonyságot, illetve teret biztosít az átláthatósághoz, a számonkérhetőséghez. A mai felgyorsult, digitalizált világban van lehetőség arra, hogy ami korábban sok-sok időbe telt most néhány másodperc alatt, néhány perc alatt, néhány óra vagy nap alatt meg lehessen oldani. Amennyiben erre megfelelő a politikus és az általa vezetett hivatal, akkor már átlépett az új politikai iskolába.
Fontosnak tartom a hatékony munkavégzés érdekében, hogy olyan politikusok kapjanak bizalmat a szavazóktól, akik már az új politikai iskola tagjaként tudnak gondolkodni. A döntés azonban kizárólag az Önök kezében van!
Kérem, osszák meg ezt a bejegyzést, ha Önök is úgy gondolják, hogy egyáltalán nem mindegy milyen gondolkodásmóddal rendelkező politikusok képviselik a közösségünket!
