Kijózanító brüsszeli tapasztalat

Ma Brüsszelben voltam, ahol a Régiók Bizottságának tagjaként egy korábban előterjesztett javaslatomat tárgyalta ezen testület néppárti frakciója, majd a plénum. Mindkét testület leszavazta, mint a pinty, pedig az egy számunkra oly természetes és egyértelmű dologra vonatkozott, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozó gyermekek számára az állam nyelvét idegen nyelvként kelljen tanítani.

Bukarestben már értik ezt, törvénybe is iktatták, hogy külön program szerint kell tanítani a románt a magyar iskolások számára, de Brüsszelben ez még kínaiul hangzik. Ezt csak azért mondom el, mert vannak egypáran, akik mindig azt hangoztatják, hogy majd Brüsszelben kivívjuk jogainkat. Akik ezt gondolják, azoknak csak azt mondom, hogy tegyenek egy kevés havat a tarkójukra, és ébredjenek fel. Néhány hónapja vagyok a Régiók Bizottságának tagja, és nagyon jól látom, hogy közel sem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt mi elképzeljük a Hargita tövében. Ezért én azt javaslom, ahelyett, hogy várnánk a sült galambot Brüsszelből, hogy majd beröppen az ablakon az autonómia, ahelyett üljünk le és beszéljünk meg közös dolgainkat a románsággal itt helyben és szerte az országban.

Brüsszelből fejlesztési forrást lehet várni, de kisebbségi jogot még annyit sem, mint a nyúl farkincája. Ha nem így lenne, az oly hosszú ideje ott dolgozó derék parlamenti képviselőink fel tudnák mutatni azokat a jogokat, amelyeket kivívtak nekünk Brüsszelben. De nem tudják, mert nem is tudhatják, mivel Brüsszelben fontosabb kérdés az uborka görbületének a mérete, mint a kisebbségi jogok.