fbpx

Örömben üröm, avagy mi a tanulság?

Az országoshoz képest magas választási részvétel volt december 6-án Hargita megyében (37,21%, 7. „helyezés”), ezen belül pedig Csík-térségben még nagyobb (41,18%, 2. „helyezés” Mehedinți megye után!). Ez akár örömre is okot adhatna, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy más vidéken is elmehettek volna legalább ennyien szavazni. Mint azt már máshol is elmondtam, tulajdonképpen a magyarság egy történelmi esélyt szalasztott el: az alacsony országos részvétel mellett egy magas magyar részvétel akár a 10% közelébe is röpíthette volna az RMDSZ-t!

Választások után szokás levonni a következtetéseket, de most még inkább sor kell hogy kerüljön erre, mert ha több helyen nem változtatunk a stratégián, annak hosszú távon súlyos következményei lesznek.

A munkamódszerem az, amit többen kritikaként fogalmaztak meg velem szemben: „Borboly mindennel IS foglalkozik”. Ám akárcsak a korábbi választásokon, az emberek most is azt igazolták vissza, hogy a napi szintű munka, elérhetőség, kapcsolattartás, kommunikáció (benne az egyes körökben csak Borboly Tv-ként emlegetett élő bejelentkezéseimmel) a nyerő. Vannak ugyanis vízióink, amelyeket sikerült jól bemutatnunk az önkormányzati és a parlamenti kampányban egyaránt, és abból is kitűnik, hogy a fiataloktól az idősekig, az oktatástól a vadkárokig, a vállalkozóktól a hegyimentőkig sok mindennel foglalkozunk Hargita Megye Tanácsánál, távlatos célokban gondolkodva. Egyes bírálóim odáig is eljutottak, hogy román politikussal hasonlítottak össze, mások fúrtak-faragtak, és nagyobbat szerettek volna lépni, mint amennyire képesek. Nem jött össze, és azért nem, mert a lakosság szeptember 27-én is jelezte, akárcsak máskor felmérésekben és a közösségi médiában, hogy a bajban Hargita Megye Tanácsa az a közintézmény, amelyhez a legtöbben fordulnak, amely iránt a legnagyobb a bizalom. Ez idén erősebben érződött, ami a járványhelyzetben való segítségnyújtásunknak, gyors reakcióinknak tulajdonítható.

Tudom, hogy többen megsértődtek, amiért old school politikusokat emlegettem, de fel kell ismernie minden közéleti embernek, hogy a régi módszerek már nem működnek. Nem működhet tovább az, hogy egyesek a megválasztás után négy évig jól elvannak, és nem tartják a közvetlen kapcsolatot a választókkal, nem tudnak konkrét eredményeket felmutatni. Sőt, aki dolgozik, azt tétlenségre kérik, akár akadályozzák a munkáját, elvitatják, ellehetetlenítik! Ez, ha másban nem, a részvételben megbosszulja magát. Az látszik, hogy a régi politikai iskola tagjai ma már nem tudnak elegendő mértékben mozgósítani.

Mindenesetre itt is köszönöm a Hargita megyei választóknak, a csíki térség szavazóinak a felelős magatartást, a kiemelkedő részvételt. Köszönet a kemény munkáért a polgármestereknek, a helyi tanácsosoknak, a jelöltek csapatainak, a civil szférának, az egyházainknak és az önkénteseknek is!

Ugyanakkor Székelyföldön is részleges kudarcról beszélhetünk, ahol nem sikerült lényegesen az átlag fölötti eredményt elérni. Ez nem érvényes a szórványra, mert ott sok esetben nincs megyei tanácselnök/alelnök, parlamenti képviselő/szenátor, megyeszékhelyi vagy muncípiumi polgármester/alpolgármester, aki mozgósítani tudna. Székelyföldön ugyanakkor jó eredményt ért el Maros megye, Gergyó-, Udvarhely- és Csík-terület. A számok nem véletlenül alakultak így e három térségben, hanem mert erős, esetenként akár közös kampányunk volt.

A Hargita megyei átlagon felüli eredmények kapcsán nem fogadom el azt a bagatellizáló magyarázatot, hogy X jelöltnek a szülőfaluja, körzete miatt teljesítettünk jobban. Ha ennyire számítana, hogy ki hova valósi, akkor az illető szülőfaluk 80 százalékos részvételt produkáltak volna. Erről csak azt mondhatom, hogy mind az én esetemben, mind más politikusok esetében kismértékben segít a születési hely. Csík-térségben december 6-án is azt láthattuk, hogy most végképp nem az ilyen a települések vannak a csíki első ötben. Egy szervezet teljesítményének a jelölt születési helyével való elbagatellizálása szerintem kontraproduktív és gyenge magyarázat, nem más, mint a probléma szőnyeg alá söprése azoknál, akik nem tudtak jól teljesíteni.

Viszont Csíkban jó eredményről azért beszélhetünk, mert nálunk kialakult egy bizalom a jelöltek, a szervezet és az emberek között. És ha Csíkban a részvétel fontosságáról ilyen magas arányban meg lehetett győzni az embereket, az azt jelenti, máshol is sikerülhetett volna. Motivált polgármesterek és helyi tanácsosok nélkül azonban ez nem megy. Motiválni pedig azokat lehet, akik látják, érzik, mi az, amiért vállalják azt a bizonyos pluszt. (A plusz alatt nem a havi 400 lejes tiszteletdíjat értem! Aki csak azt látja benne, az téved!) E téren ajánlott változtatni, többet dolgozni és többet adni a vidéknek másutt is, a tömbmagyar vidékeken. A lényeg a bevonás és  a közös munka!

Az RMDSZ felelőssége, hogy képesek vagyunk-e megújulni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az erdélyi magyar társadalomban megjelent egy olyan választói réteg, amelyben az etnikai szavazás már nem elegendő, hanem az is fontos számukra, hogy a jelölt/jelöltek vonzó jövőképpel álljon elő. Ők akár nehezményezhetik is, hogy az RMDSZ kampányának gerincét az etnikai mozgósítás képezi. Pedig ez továbbra is fontos, de ennél több kell. Az is visszatetsző lehet sokaknak, ha a választásokat egyféle mágikus hatalommal ruházzuk fel, a „most vagy soha”-üzenetekkel. Valóban fontos a választás pillanata, de ennél talán fontosabb a napi közvetlen kapcsolattartás, amelyben a választóknak több lehetőség is megadatik a visszajelzésre, a szavazatán kívül, ne csak az jöjjön le nekik, hogy csak négyévente adatik meg, hogy beleszóljanak a „nagyok dolgába”. Tudom, láttam, hogy az RMDSZ országosan is folyamatosan kommunikált az elmúlt években, amibe nem is lehet belekötni, csak kérdés, mennyire jutnak célba az üzenetek, és mindez elégséges-e.

A legfontosabb feladat a bizalom visszanyerése lenne. Az RMDSZ-en belül pedig véget kell vetni az egymás elleni piszkálódásnak, ne akarjon senki nagyobbat lépni, mint amekkora tehetsége van! Nem tolerálhatjuk az olyan viselkedéseket, hogy egyik politikus, pár pohár után, fenyegesse a másikat, szövetségen belül, hogy az ki mellől álljon félre, különben így meg úgy lesz. Ez az ember két pohár elfogyasztása után nagyon bátor, és mindenkin keresztül üzenve fenyeget. Vajon ilyen embereket kell közel juttatnunk a hatalomhoz? Nagy a felelőssége a szövetségi vezetésnek, hogy kinek ad hatalmat! Bölcs és jó példát mutatni képes politikusokra van szükség, akár város- vagy megyevezetőként, akár képviselőként, szenátorként vagy miniszterként. Ki kell mondani, hogy a belső megtorlási módszerek, fenyegetőzés nem tolerálható az RMDSZ-ben! Az sem elfogadható, hogy egy nyilvánvalóan jogi kérdéseket felvető – mondjuk ki: hamisított – jelölési dossziéról hallgassunk!

Le kell vonni a következtetéseket. A legtöbb politikai szervezetnél, így a romániai pártoknál is, ez rendszeres és bevett gyakorlat.

Még az önkormányzati választások előtti megyei tanácselnöki jelöltállítás kapcsán megjegyezném: nyilván nem sikerülhet mindenütt egyformán mozgósítani, hiszen mindennel nem lehet foglalkozni, főleg, ha a Hargita megyei jelöléseket nem helyben intézzük, hanem az ügyvezető elnökségtől a SZÁT-ig ez köti le az energiákat.

Abba kell hagyni a széthúzást, egymás fúrását-faragását, és a közös munkára kell koncentrálni. A jövőben kerüljük a háttérben folyó cselszövéseket, ne próbáljunk beavatkozni a területi szervezetek előválasztási folyamataiba, ne járjunk át egymás megyéibe összefogni az ellendrukkerekkel és rontani a szomszédos megyék RMDSZ-es eredményeit!

A mozgósítás tehát, sajnos, nem mindegyik székelyföldi területi szervezetnél sikerült teljes mértékben. Ugyanakkor hiányoltam a fiatalok részvételét, december 6-án nem tapasztalhattuk azt a vehemenciát, amit a különböző tisztségek elnyerésénél láttunk. Az RMDSZ-nek az is a felelőssége, hogy miként tudja megszólítani a fiatalokat – a fiataloknak látniuk kell, hogy a politika róluk is szól. Csík jó példa volt a fiatalok mozgósítására is, de nem azért, mert az ifjúsági szervezet tette volna a dolgát, hanem azért, mert a helyiek jól mozgósítottak, a fiatalokat is megszólítva.

De hogy jó dolgokról is essék szó: Csík korábban is jól teljesített, ám a mostani jó eredményekért köszönet Korodi Attila polgármesternek is, hiszen Csíkszereda a harmadik az erdélyi megyeszékhelyek közül – a szeredaiak ismét megmutatták, hogy nem passzívak. Azt is le kell szögezni: a mozgósítás nem a pénzről szól, hanem hogy a politikus elfogadott-e, ismert-e a közösségben. A hit és a bizalom ott kezdődik, amikor a politikus a politikai szimbólum/pártlogó népszerűségén felüli mértékben tudja meggyőzni az embereket arról, hogy menjenek el szavazni.

A fentiek nyomán néhány kérdésem van tehát:

Kié a felelősség, ha egy tömbmagyar, székelyföldi területen az eredmény jelentősen  elmarad az elvárhatótól?

Meddig tolerálja az RMDSZ, hogy bárki is, kicsinyes önérdekből, inkább szűkíti a szervezetet, mintsem bővíti?

Milyen négyéves munkát jelent az a beszűkülés, ami elkezdődött, akár a kampányban?

A fiatalokat miért nem tudjuk jól megszólítani?

Mit üzenünk Magyarországnak a 2022-es választásokra? (Merthogy a legnagyobb tömbmagyar vidék itt található Magyarországon kívül, és ez a külhoni állampolgárok számában is tükröződik.)

Ezekre a kérdésekre minél hamarabb válaszokat kell adnunk, konkrét cselekvési tervvel. Vannak közös ügyeink, egyszóval dolog van!

 1,258 total views,  5 views today

Hozzászólások
Loading...